Angela Merkel német kancellár csütörtökön és pénteken több külföldi kormányfőt is fogadott Berlinben. Binali Yildirim török kormányfőt csütörtökön arról győzködte, hogy engedjék szabadon az éppen egy éve fogva tartott Deniz Yücelt. A török–német újságírót végül péntek reggel valóban szabadlábra helyezték. Bár az ügyészség 18 évnyi fogházat kér rá a vádiratban, az újságíró nemcsak elhagyhatta börtönét, de ki is utazhat Törökországból – amivel végső soron az esetleges elítéléstől is megmenekül. Sigmar Gabriel még hivatalban lévő német külügyminiszter tagadta, hogy Berlin és Ankara háttéralkut kötött volna. A török ügyészség szokatlanul elnéző határozata ugyanakkor mégis erre enged következtetni. Berlin egyrészről a menekültválság miatt van Ankarára utalva, másrészt a török vezetés nem érdekelt a német kapcsolatok további romlásában. A török börtönben ülő német újságíró ügye pedig egy éve terhelte a viszonyt.
Merkel pénteken további európai kormányfőkkel tárgyalt. A macedón kormányfővel, Zoran Zaevvel való megbeszélésén szintén téma volt a menekültkérdés. A törökökkel kötött megállapodás mellett ugyanis éppen Macedónia játszott kulcsszerepet a görög–macedón határzárral a menekülthullám megfékezésében. Zaev csak tavaly májusban került hatalomra, a szociáldemokrata politikus főleg Berlin és Washington támogatását élvezi. A volt jugoszláv tagköztársaság számára az EU-tagság a cél, de ezen az úton még a görögökkel is meg kell állapodniuk az ország nevét illetően. Merkel 2016-ban egy berlini, majd 2017-ben egy trieszti csúcson hozta össze a hat nyugat-balkáni állam vezetőit, Berlin ugyanis éppen a menekültválság tapasztalatai alapján nagyobb figyelmet akar fordítani a térségre. Bár még Szerbia esetében is csak 2025 számít a legkorábbi lehetséges csatlakozási dátumnak.
Merkel a holland és a luxemburgi kormányfőt is fogadta, de a legnagyobb figyelem az olasz miniszterelnökkel, Paolo Gentilonival való találkozását övezte. Gentilonit március után vélhetően egy EU-kritikusabb, jobboldali politikus követi majd a római kormányfői székben, a mostani látogatás így leginkább a vélt eredményekről szólt. 2011 ősze óta, amikortól Silvio Berlusconit először egy technokrata kormány, majd baloldali kabinetek váltották, a római irányvonal megfelel a berlini elvárásoknak: szigorúbb költségvetési politika, szociális kiadások csökkentése, munkaerőpiaci reformok. Matteo Renzi azonban számos tervével elbukott, Paolo Gentiloni pedig átmenetileg vállalta csak a kormányzást. Merkelnél a politikus az olasz gazdaság erejét méltatta, a német kancellár pedig az olaszok eddigi erőfeszítéseit. Ugyanakkor mindketten pontosan tudhatják, hogy Olaszország továbbra is az eurózóna „beteg embere”. Márciustól pedig vélhetően politikailag is keresztbe fog tenni az új római kormányzat a német–francia EU-föderációs terveknek.
Igaz, egyelőre a német kormány irányvonala sem világos. A szociáldemokraták (SPD) még nem döntötték el, hogy kit akarnak új külügyminiszternek. Miután Sigmar Gabriel jelenlegi tárcavezető összeszólalkozott Martin Schulz volt pártelnökkel, aki szintén szemet vetett a tárcára, mindketten elestek a poszttól. A német társadalom a felmérések szerint azonban elégedett Gabriellel, aki Yücel pénteki szabadon engedéséből is profitálhat. Az SPD környékéről más név egyelőre nem is vetődött fel. Katarina Barley, a félig brit, félig német származású családügyi miniszter magát ajánlotta ugyan még szerdán a posztra, de azóta se tudni, hogy viccből-e, vagy komolyan.
Pénteken közben megkezdődött Münchenben a szokásos biztonságpolitikai konferencia is. Wolfgang Ischinger, a nemzetközi konferencia szervezője megadta az alaphangot egy csütörtöki nyilatkozatával, amiben új világháborútól óvott: „A hidegháború óta nem volt ilyen nagy a nagyhatalmak közötti összecsapás veszélye.” Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára pedig a konferencia előtt megjegyezte, hogy „az atomháborús fenyegetettség újra napirenden van”.
