Az Európai Unió intézményi kérdéseiről, az esetleges reformokról, valamint a következő hétéves költségvetési keretről egyeztetnek pénteki, egynapos informális csúcstalálkozójukon az uniós vezetők Brüsszelben. Az ülést két nappal megelőzte viszont egy apró, de jelentőségteljes esemény. Kulcsfontosságú pozíciófoglalás történt, amelyet Martin Selmayr, Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök német jobbkeze, eddigi kabinetfőnöke hajtott végre. A bürokrata március 1-jétől az Európai Bizottság főtitkári pozícióját tölti be. A poszt a brüsszeli bürokrácia csúcsa, a főtitkárságnak széles manőverezési lehetősége jut arra, hogy az új szakpolitikák kidolgozásakor, a szakpolitikai kezdeményezések elfogadásakor bizonyos területeken, egyes biztosoknál sürgesse meg a munkát és várjon el konkrét előrelépést. Selmayr pedig közismerten nem volt szívbajos eddig sem, amikor a biztosok előszobáztatásáról volt szó, ha Junckerrel akartak beszélni. A német lobbierő Selmayr személyében tehát hosszabb időre erős maradhat Brüsszelben.
A hír két nappal az Európai Tanács február 23-i, idei első csúcstalálkozója előtt érzékletes jelzés arra nézve, hogy a jelenlegi ciklusának utolsó etapját kezdő, Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság az eddig képviselt irányokat, hangsúlyokat 2019 utánra is át akarja menteni. Hiszen az erőskezű Selmayr mandátuma jócskán átnyúlik a britek nélküli Európai Parlament és bizottság megbízatásába. Sokak szerint sorsát csak egy olyan politikus felbukkanása veszélyeztetheti, akinek lesz elég mersze szembeszállni vele és lemondatni.
Csak úgy záporoznak a negatív jelzők a főtitkárral kapcsolatosan az internetről, kabinetfőnökként nem a legjobb véleményeket sikerült begyűjtenie a magas rangú bizottsági tisztviselőktől. A véleményformálók szerint autoriter buldózerként nyomja előre Juncker ötleteit, amelyekből rendszerint törvénytervezet lesz, majd a tanácsban politikai döntés születik belőlük. Az sem jó hír a renitens hírében álló közép-európai tagállamok számára, hogy nyíltan híve az Európai Unió föderatív alapú átrendezésének.
Még több jellemzés és negatív jelző a kérlelhetetlen Selmayrról itt és itt. Különösen érdekes a brit The Guardian cikke, amely Brüsszel Raszputyinjának nevezi.
A pénteki állam- és kormányfői csúcstalálkozó persze nem róla fog szólni, sokkal inkább a jövő évi EP-választás csúcsjelölti rendszeréről, vagyis az uniós politika demokratizálásáról. A frakciók bizottsági csúcsjelöltjeinek versengése ugyanis egy fokkal emberarcúbbá teheti a sokak szemében arctalan brüsszeli világot. De a legégetőbb téma mégis a pénz kérdése, vagyis az uniós források előteremtése és visszaosztása. Nagy-Britannia távozásával ugyanis évente 12 milliárd eurótól esik el a közösség.
A kiesés pótlására természetesen van előkészített anyaga az Európai Parlamentnek, az elképzelés fő gondolata az, hogy az eddigi 1 helyett 1,3 százalékra kell feltornászni a nemzetgazdaságok által befizetett hazaiössztermék-hányadot. Nagy-Britannia képviselője, Theresa May ennek megfelelően nem is lesz Brüsszelben pénteken. Magyarország pedig már jó előre jelezte, hajlandó megemelni a befizetési plafont. Szintén változás lenne, hogy az öt évre szóló költségvetési keretek mindig az adott parlamenti ciklussal együtt haladnának.
Túl nagy újdonságot mindenesetre nem lehet várni az informális eseménytől – már ami a tervezett témákban előre vetíthető döntéseket illeti. Azért érdemes fülelni, hátha szó esik az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöki tisztségének jövőbeli összevonásáról. Az is érdekes lehet, hogyan vélekedik majd erről a magyar kormányfő.
