Példátlan légiincidens-sorozat történt Szíria, Izrael, Libanon és Jordánia fölött a hétvégén a zsidó állam hadereje és a szír légvédelem, illetve a szintén jelen lévő iráni erők között. Amióta elkezdődtek a háború sújtotta Szíria elleni, több-kevesebb rendszerességgel zajló izraeli légicsapások, most először fordult elő, hogy egy Dávid-csillagos gép a veszteséglistára került.
Az összecsapások szombaton kezdődtek, amikor Szíria felől egy állítólagos iráni drón berepült Izrael fölé. A pilóta nélküli gépet egy Apache harci helikopter gond nélkül le is lőtte, de az izraeli hadvezetés nem elégedett meg a védekezéssel: azon nyomban tömeges válaszcsapásba kezdett szíriai célpontok ellen. Támadták azt a bázist, ahonnan a drón állítólag felszállt, más katonai létesítményeket Damaszkusz környékén, köztük olyanokat, ahol a Bassár al-Aszad szír elnököt támogató iráni erők állomásoznak, illetve szír légvédelmi állásokat. Bár az izraeliek hosszú éveken keresztül büntetlenül megúszták az ilyen akcióikat, ezúttal nem volt szerencséjük: egyik F–16I Szúfa típusú kétüléses vadászbombázójukat ugyanis eltalálta a szír légvédelem, s a gép személyzetének katapultálnia kellett, szerencséjére már Izrael fölött. Az egyik pilóta súlyosan, a másik könnyebben megsérült. Mivel a csatározásokról Libanonból és Jordániából is érkeztek jelentések – az utóbbiban légvédelmi rakéták darabjai is földet értek – valószínű, hogy az izraeliek a szomszédos országok légterének rutinszerű igénybevételéhez folyamodtak most is. Vasárnapra virradóra az izraeliek újabb csapásokat mértek Szíriában tucatnyi célpontra, és az is kiderült, előző napi veszteségüket valószínűleg egy bő harmincéves szovjet rakétarendszer – az egykor Magyarországon is szolgált – Sz-200VE Vega okozta.
A tőle az elmúlt években megszokott retorikával összhangban Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök minden felelősséget Iránra hárított, amiért az „durván megsértette” országa szuverenitását; több izraeli forrás is újfent jelezte, hogy nem fogják tűrni az iráni erők állandó jelenlétét Szíriában. Hiába azonban az elmúlt években – a szíriai orosz jelenlét dacára – nagyrészt sikerrel végrehajtott izraeli csapások és az azt kísérő keményvonalas kommunikáció, sem Teherán, sem az általa támogatott libanoni Hezbollah nem adta jelét annak, hogy szándékában állna kivonulni mindaddig, amíg Damaszkusznak szüksége van segítségükre az Aszad megdöntésére törő, kívülről támogatott szunnita szélsőséges erőkkel szemben.
Mindazonáltal a fokozódó izraeli aktivitás súlyos kérdéseket vet fel a szíriai háború menetével kapcsolatban. Oroszország, mely geopolitikai érdektől vezérelve, földközi-tengeri jelenlétét megőrzendő oroszlánrészt vállalt Aszad támogatásából, a zsidó állammal szemben nehezen tud fellépni. Míg azonban Vlagyimir Putyin a hét végi incidens kapcsán visszafogottságra szólította a feleket, Washington teljes támogatásáról biztosította Izraelt Iránnal szemben.
