A kínai gazdaság jellemzően két esetben üti meg a nyugati közgondolkodás ingerküszöbét. Egyrészt amikor a termelékenységi mutatók valószerűtlen magasságokba ugranak fel, másrészt amikor a felpörgött óriás megingását látva gazdasági összeomlást, válságot vizionáló elemzések jelennek meg. Bár az évtizedek óta visszatérő, pesszimista víziók Pekingből rosszindulatú propagandának tűnhetnek, a nyugati piaci körülményekhez szokott elemző számára a kínai gazdaság mutathat ijesztő képet. Erősen érvényesülnek benne az ötévente meghatározott gazdaság terv alapján hozott politikai döntések, miközben a piaci liberalizáció következtében kapitalista logika jellemzi. Mivel a kormány beavatkozása átláthatatlan, virágzik a szabályokat kerülgető szürkegazdaság, amely a folyamatok feltárását szinte lehetetlenné teszi.
Erről tartott előadást a Kínai Társadalomtudományi Akadémia (CASS) két vezető közgazdásza. A Kína–Kelet-Közép-Európa Intézetben tartott eseményen első számú problémaként a gazdasági teljesítmény állapotára utaló, hiteles mérőszám hiányát nevezték meg. Csin Pej professzor, a China Economist szaklap főszerkesztője szerint sürgető probléma egy, a kínai gazdaság állapotát jobban tükröző mérőszám kidolgozása. A GDP mint mérőszám 2016-ban vált terhessé a pekingi adminisztráció számára, amikor a tizenharmadik ötéves terv elfogadásakor az egész világsajtó a fellendülés új célszámán lovagolt. Az akkor meghatározott, 6,5–7 százalékos gazdasági növekedés ugyanis elmaradt a korábbi ciklusétól, ami a kínai gazdaság „kemény landolását”, vagyis összeomlását sejtető jóslatok újabb hullámának adott teret. A budapesti eseményen ráadásul elhangzott, hogy a GDP bővülése 2050-ig 3 százalékra csökkenhet majd.
Bár a Nyugat pesszimizmusa garantált, Csin Pej professzor szerint a lassítás korántsem negatív folyamat. A 2007 és 2010 közötti, 10 százalék körüli gazdasági növekedés tarthatatlan volt, mert az számtalan kedvezőtlen mellékhatással járt. Ezek orvoslása határozza meg az új, mennyiségi szemlélet helyett a minőségre összpontosító gazdaság fő témaköreit. Li Jang professzor, a CASS Világbankba delegált képviselője három ilyen területet nevezett meg. – Csökkenteni kell a kínai pénzügyi szektor magas kockázatát – mondta. Elégtelen ugyanis a szabályozás, ezért az úgynevezett árnyékbankrendszert többségében alkotó városi, tartományi pénzintézetek egyre nagyobb kockázatot jelentenek. Ezek csődje már az állami intézetek szintjén is begyűrűzik, de érződik hatásuk a tőzsdéken is. Li szerint a második megoldandó feladat a szegénység felszámolása. – Húszéves probléma, hogy a társadalombiztosítási rendszer nem igazságos – jelentette ki a közgazdász, hozzátéve, ez is magyarázza a termelés lassítását. – A javak igazságosabb újraelosztására kell törekedni – nevezte meg a célt Li. A professzor a harmadik problémaként a környezetszennyezést jelölte meg. Peking ezért a zöldtermelést támogató cégeket motiválja, miközben a környezetszennyezőket bünteti. Azt ugyanakkor elismerte Li professzor, hogy ezzel a politikával bizonyos cégek versenyelőnyt élveznek. A közgazdász megjegyezte, drasztikus lépéseivel a kormány ezen a téren gyors eredményeket ért el. – Pekingben szinte tisztább a levegő, mint itt, Budapesten – vélekedett.
