Bár a Donald Trump elnök által meghirdetett, „Amerika mindenekelőtt” doktrínát az Egyesült Államok külpolitikai bezárkózásával szokás azonosítani, Latin-Amerikát Washington továbbra is saját felségterületeként kezeli. Legalábbis erre következtethetünk Rex Tillerson külügyminiszter napokban tett kijelentéséről. Tillerson a múlt hét végén indult dél-amerikai körútjára, azt megelőzően pedig egy sajtóeseményen a sokat kritizált Monroe-doktrínáról beszélt, nosztalgikus hangnemben. Az 1823-ban, James Monroe amerikai elnök által elfogadott külpolitikai direktíva, illetve az azt 1904-ben kiegészítő Roosevelt-korollárium segítségével Washington kisajátította a latin-amerikai országokat. Elfogadhatatlannak minősítette az egykoron gyarmatosító európai országok beavatkozását a térségben, egyben jogot formált arra, hogy az adósállamok felett kiterjessze befolyását.
– A doktrína ma is ugyanolyan helytálló, mint 1823-ban volt – mondta egy sajtóeseményen Tillerson múlt hét csütörtökön. Egyben a térséggel egyre szorosabb gazdasági kapcsolatot kiépítő Kína befolyására figyelmeztetett, mondván, Latin-Amerikának semmi szüksége újabb kizsákmányoló, „imperialista hatalmakra”. Az amerikai külügyminiszter ugyanis úgy látja, hasonlóan az európai országokhoz, Kína most hitelek, beruházások és kereskedelmi kapcsolatok révén hajtaná gyarmati sorba a gyanútlan amerikai országokat.
Peking nem hagyta szó nélkül a legkevésbé sem diplomatikus szavakat. Külügyminisztériumuk a hétvégén közölte, Kína az ottani országokkal az egyenlőség, kölcsönösség és a nyitottság elve mentén építi kapcsolatait. A keményebb üzenet megfogalmazása most is a Global Times kínai pártlaptól érkezett. Hétfői cikkükben közölték, ha van ország, amely kizsákmányolja a latin-amerikai országokat, akkor az a Monroe-doktrína szellemében politizáló Egyesült Államok. Megjegyezték azt is, hogy Tillerson figyelmeztetése különösen hat pár héttel az után, hogy egy jegyzőkönyv szerint Trump „szarfészek”-nek nevezett több államot is a térségben.
