Az udvariaskodás sem feledtette a fagyos viszonyt az EU és Törökország közt

A várnai találkozón Donald Tusk dicsért és bírált is, Erdogan pedig most mégis inkább EU-tag lenne.

Várnában találkozott hétfőn Recep Tayyip Erdogan török államfő és két uniós vezető, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, valamint Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság feje. Óriási áttörésre nem lehetett számítani, és ezt is igazolta Tusk, amikor azt mondta: az EU–török kapcsolatok „nehéz időkön” mennek keresztül. Az együttműködés ugyan egyes területeken jó – próbált szépíteni –, de más, vitás ügyekben nem sikerült előrelépni.

Ugyanakkor már maga a tény, hogy létrejött a csúcs – nem kis részt vállalt benne az uniós soros elnökséget betöltő házigazda, Bulgária miniszterelnöke, akinek Tusk külön köszönetet is mondott – önmagában is fontos előrelépés. Minimális eredményként Donald Tusk is azt emelte ki, hogy megerősítették, készek folytatni a párbeszédet és a konzultációkat.

Az utóbbi időben ugyanis meglehetősen fagyossá vált a viszony Törökország és az Európai Unió között. Kezdve talán azzal, hogy a 2016-os menekültügyi egyezményben vállalt ígéretek ellenére a törökök a mai napig nem kapták meg a vízummentességet, ami meglehetős csalódottságot okozott. Vízummentesség helyett Tusk csak dicsérő szavakkal tudott szolgálni, és azt hangsúlyozni, hogy milyen szoros az együttműködés a migráció ügyében és a menekültek ellátásában.

Az EU–török kapcsolatokat máig meghatározza a két évvel ezelőtti puccskísérlet és az azt követő megtorló intézkedések megítélése, Ankara ugyanis nem kapta meg azt a szolidaritást, amit elvárt. Aztán következett tavaly a török kampány az európai diaszpóra körében az elnöki rendszerről szóló népszavazásról, ami például odáig fajult, hogy a török elnök lenácizott uniós tagállamokat. Folyamatosan terítéken vannak az emberi jogok, a sajtószabadság, a demokrácia kérdése Törökországban, és Tusk most sem hagyta ki, hogy ne figyelmeztesse erre Erdogant.

A törökök észak-szíriai hadművelete is éles bírálatokat váltott ki Európában, amit Ankarában ismételten csak nemtetszéssel fogadtak. Az európai vezetők Tusk szerint ismét csak aggodalmukat fejezték ki emiatt, hiszen az erőszak fokozódása csak egyre több menekültet jelent.

Közben ugyanis fenyegető árnyékként borult az EU-ra, hogy Erdogan felmondja az eredményesnek bizonyuló migrációs alkut, és újra megindul a menekültáradat. A felek között a temérdek nézeteltérés közepette ez a megegyezés jelenti az egyedüli cementet. Pedig 2017 decemberéig a rendelkezésre álló 3 milliárd euróból csak 1,85 milliárdot fizettek ki, tehát a teljes összeg kifizetésétől messze vagyunk, és Tusk is csak azt tudta mondani, hogy az EU elkötelezett a támogatás folytatása mellett. 

A találkozó utáni sajtótájékoztatón Erdogan a többi között arra figyelmeztetett, hogy hiba lenne Törökországot kihagyni az uniós bővítési folyamatból – márpedig Európában már kevesen hisznek benne, hogy ez végigvihető. Tusk diplomatikus próbált lenni, és azt mondta, örömmel látják, hogy vannak előrelépések, de a csatlakozás szempontjából fontos kétoldalú kapcsolatokban olyan aggodalmak merülnek fel, mint az EU-s állampolgárok fogva tartása vagy Ciprus ügye.