Ugyanakkor a fiatalok nem termelik újra ezeket a konfliktusokat.
Megértem azt is, hogy ez fontos az idősebb nemzedékek számára, hiszen ők még átélték a délszláv háború borzalmait. Ami összeköti az országokat, hogy mindenütt nagyon vendégszerető emberekkel találkoztam.
– Itt élt, amikor 2015 nyarán kitört a migrációs válság. Mit gondol erről bevándorolt japánként?
– Érdekes kérdés, hiszen Japánban alapvetően nincs illegális migrációs probléma. Szigetország, a nyelve és kultúrája is többé-kevésbé egyedülálló. Akik jönnek, nem a Közel-Keletről, hanem más ázsiai országokból érkeznek, főleg a Fülöp-szigetekről. Összesen néhány tucat emberről beszélhetünk évente.
Lehetett arról olvasni, hogy a bevándorlókat elég rosszul kezelik a japán hatóságok, ami szégyen,
ha arra gondolunk, hogy kedves és tisztelettudó népnek tartjuk magunkat. A japánok viszont nem is tudnak ezekről az esetekről, mivel a bevándorlás nem téma nálunk, így a média nem foglalkozik velük – én is az angol nyelvű sajtóból értesültem, már kívülállóként. Az európai migrációs válságot én nem éreztem meg oly mértékben, mint a budapestiek, mert akkoriban a horvát tengerparton voltam, ahol nem voltak bevándorlók. Ma Budapesten sem találkozom velük, csak annyit látok, hogy sokkal több lett a hajléktalan, mint a korábbi években.
– Jelenleg fotósként és befolyásoló marketingesként dolgozik. Mennyire nehéz ebből ebben a térségben megélni?
– Többnyire nyugat-európai cégekkel dolgozom együtt, ha befolyásoló marketinges projekteken dolgozom, e vállalatoknak vannak itteni érdekeltségeik. Ugyanakkor igaz, hogy a régió cégei nem nyitottak az új módszerekre. Közösségimédia-tanácsadással is foglalkozom, ezen a területen is többnyire nyugati vállalatokkal dolgozom együtt. Fotósként pedig főként hoteloknak és szállásadóknak fényképezek. Összességében szabadúszóként meg tudok keresni akkora összeget, mintha nyugati országokban dolgoznék, de ebben a gyönyörű városban nem olyan drága az élet, mint ott.
Mi az az influencer?
