– Az interneten EseJapan néven ismerik. Mit jelent ez?
– Ahogy a magyarban, nálunk is fordítva használják a neveket, mint a világ túlnyomó részén. A név szójáték, ami erre és a nemzetiségemre reflektál: az angol Japanese (japán) szóból az utolsó három betűt előre raktam, és kész is a név.
– Tokióból származik, mit tanult ott? Miért hagyta végül el a hazáját?
– Elvégeztem a középiskolát, majd az Egyesült Államokban tanultam geológiát. Négy évvel később befejeztem az egyetemet, ezt követően pedig Európába, előbb Bécsbe majd Budapestre költöztem, ahol saját bizniszbe kezdtem.
– Miért nem Japánba ment vissza az amerikai egyetemi évek után?
– Látni akartam a világot. a saját szememmel is látni, amiről a geológia-tankönyvekből tanultam. Ezért két hónapon keresztül jártam Európát, és Budapest tetszett a legjobban, ezért végül ideköltöztem, és itt kezdtem szállásokkal kapcsolatos vállalkozásba.
– Miért a magyar főváros lett a kedvence?
– Az építészete fogott meg.
Sokan hasonlítják Budapestet Bécshez, de az előbbit sokkal jobban kedvelem, mert sokkal élőbb, kevésbé steril. Vibráló város. Bécs túl tiszta, túl tökéletes.
– Ezzel együtt számos közép-európai városban megfordult az elmúlt években. Melyik tetszett még?
– A munkáim miatt egyes helyeken eltöltöttem egy-két hónapot, így volt időm alaposabban megismerni bizonyos városokat. Elsőként Horvátországot jártam be Budapest után, ugyanis néhány évig melegebb helyen szerettem volna tölteni a telet. Remek hely, az emberek nagyon barátságosak. Ott kezdtem el fotózni, nagyon megkedveltem a helyet, végül másfél évvel a vállalkozásom elindítása után fényképezésre váltottam. Azóta a régió sok városában jártam, nekem Zágráb és a montenegrói Kotor tetszett még nagyon Budapesten kívül.
– Japánként hogyan látja a régiónkat? Mik a hasonlóságok és különbségek az egyes országok között? Tapasztalt-e konfliktusokat?
– Magyarországgal kapcsolatban nem éreztem sehol ellenérzést, de például Szerbiában és Horvátországban járva a két nép közötti ellentéteket magam is tapasztaltam néha. Éppen ezért óvatos vagyok, amikor Horvátországban vagyok, és a szerbekről beszélek, illetve fordítva.