Amióta csak elhangzott Vlagyimir Putyin választási vagy programbeszédnek is beillő évértékelője múlt csütörtökön, világszerte szakértők próbálják értékelni az abban foglalt, főként az Egyesült Államokkal szembeni nukleáris elrettentés fejlesztését érintő katonai vonatkozású állítások valóságtartalmát.
Az orosz elnök leginkább kézzelfogható bejelentése a légi indítású Kinzsal (Tőr) hiperszonikus (a hangsebesség legalább ötszörösére képes) rakétára vonatkozott, amely kétezer kilométeres hatótávolsága és más jellemzői miatt az európai új hidegháborús szembenállás szempontjából is fontos fejleménynek tekinthető. Ráadásul – Putyin beszédének más tárgyaival szemben – ennek létét nemcsak számítógépes animációval, de valós videofelvételekkel is alátámasztották. Az elnöki expozé alatt bemutatott felvételen a MiG–31-es nehéz elfogó vadászgép 592-es tesztpéldánya látható, amint a törzse alá szerelt nagy méretű fegyverrel felszáll, majd nagy magasságból útnak indítja. Ezután pár kockányi komputergrafika következik, amelyen a rakéta megtévesztő manőverekkel ellenséges hajót támad, majd ismét valós felvétel arról, amint a fegyver becsapódik egy szárazföldi lőtéri célpontba. Végül a terhétől megszabadult hordozó leszállását láthatjuk, ugyanazon a repülőtéren, amiről startolt: a gépet követő kamera látómezejében a futópálya mellett ugyanaz a madárijesztő is felismerhető, mint felszálláskor.
Szakértők a H–47M2 jelöléssel is illetett Kinzsal formájából, méreteiből arra következtetnek, hogy a szárazföldi Iszkander csapásmérő rendszer ballisztikus – vagy ahogyan manőverezőképessége miatt mondják, aeroballisztikus – rakétájának egy változatáról lehet szó. Míg azonban a felszínről indítva ennek hatótávolságát legfeljebb ötszáz kilométerre teszik – ezzel a rendszer robotrepülőgépével szemben nem sérti az 1987-es szovjet–amerikai INF-szerződést –, addig a gyors és magasan repülő MiG-et „első fokozatnak” felhasználva reális lehet, hogy kétezer kilométerig is elrepül. Ez a tulajdonsága teszi érdekessé az európai hadszíntéren, hiszen így Moszkva a kontinensen bárhol elérheti az amerikai bázisokat úgy, hogy a hordozógép el sem hagyja az orosz légteret. Csakúgy, mint a szárazföldi csapásmérő rendszerek esetében, ennek azért van jelentősége, mert a NATO minőségi és mennyiségi légi fölénye miatt az oroszoknak az ellenséges légtérbe behatoló légicsapásokra lényegében nincs esélyük. Ha ez nem lenne elég, a Kinzsallal és az Iszkanderrel végrehajtott támadások elleni védelem ráadásul roppant drága és rossz hatásfokú. A fenyegetés hitelességét fokozza, hogy Putyin szerint a Kinzsal már csapatpróbán is van a déli katonai körzetben (JuVO).
De milyen következtetéseket lehet levonni a Tőr megjelenéséből? Azt, hogy a drága haditechnikai fejlesztések eredményeit Moszkva minél sokoldalúbban, fegyvernemeken és haderőnemeken, hordozóplatformokon átívelően igyekszik kamatoztatni. Ugyanilyen logika tükröződött abban is, amikor az Iszkander fegyverrendszerbe beemelték a tengeri indítású 3M14 Kalibr csapásmérő robotrepülőgépet. Az erőforrásaiban összehasonlíthatatlanul gazdagabb (tízszeres védelmi büdzséből gazdálkodó) Egyesült Államokkal szemben ez az aszimmetrikus megközelítés működhet csak, a Szovjetunió hidegháborús csődjét elkerülendő.
