Munkabeszüntetések bénítják meg Franciaországot, a nyugat-európai államban a közszolgáltatások színvonalának és saját kivételezett helyzetüknek a megtartásáért sztrájkolnak csütörtökön a közalkalmazottak, valamint a privatizációtól tartó vasúti dolgozók.
Noha a mostani akció kivételesen széles körű – a vasútra és számos repülőtérre is kiterjed –, a franciaországi sztrájkok rendszeresnek számítanak, az Európai Szakszervezeti Intézet szerint
mindössze egyetlen ország, Ciprus előzi meg őket a munkabeszüntetések számát tekintve a többi európai uniós tagország közül.
Az is igaz ugyanakkor, hogy összesítések szerint a korábbi világelső franciák ma már nem vonulnak annyit utcára, mint például a baloldali eszmék térnyerése egyik csúcspontjának számító hetvenes években.
Franciaországban ugyanakkor a munkások érdekvédelme, valamint az ezt zászlajára tűző hagyományos, illetve szélsőbaloldal mindig is erős volt. Mivel pedig az érdekvédelem országos ügy, és a franciáknál jól is tudnak mozgósítani, amikor sztrájkolnak, igencsak komoly fennakadásokat tudnak okozni, ráadásul az utcai megmozdulások nem egy esetben erőszakba is torkollnak. Éppen ezért
a legnagyobb tiltakozások a médiában komoly visszhangot is váltanak ki, a sztrájkoló franciák pedig pont ezt akarják elérni.
Lezárják az utcákat, megbénítják a vasutakat, rosszabb esetben a rendőrökkel is összecsapnak – egyre hangosabbak a sztrájkolók, és egyre könnyebben bekerülnek a híradókba.
A francia sztrájkok ráadásul az északi országokban bevett gyakorlattól eltérően legtöbbször nem a munkáltatók és alkalmazottak között kudarcba fulladt tárgyalások után, hanem már az egyeztetés előtt megkezdődnek, nyomást gyakorolva ezzel a politikusokra és a vállalatokra.
Ami nagy különbség több európai állammal szemben, hogy Franciaországban
egy-egy súrlódást leszámítva a társadalom többsége elfogadja a sztrájk szükségességét, míg ez nem feltétlenül igaz mondjuk az Egyesült Királyságra vagy pár kelet-közép-európai államra.
Elemzők ugyanakkor figyelmeztetnek rá, hogy a sztrájkot könnyű túlzásba vinni, ami az ország nemzetközi megítélésének is árt. Nem csak azért, mert nem feltétlenül jó állandóan utcákon égő gumiabroncsokkal bekerülni a híradókba, hanem azért is, mert elbátortalaníthat jó néhány külföldi befektetőt.
