Megoldódhat az eltűnt pilótanő rejtélye

A nyolcvanegy éve eltűnt Amelia Earhart földi maradványait találhatták meg Nikumaroro szigetén.

Molnár Csaba
2018. 03. 11. 19:41
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Azonnal megkezdték a keresését, amelybe az amerikai parti őrségen kívül a haditengerészet is bekapcsolódott. Összesen négymillió dollár amerikai közpénzt költöttek el a keresésére, eredménytelenül. Végül másfél évvel később eltűntként halottá nyilvánították. De története ezzel korántsem ért véget, az embereket csak még jobban érdekelni kezdte sorsa, a sajtó pedig mindent megtett, hogy kiszolgálja ezeket az igényeket. Hamarosan elméletek egész sora született arról, hogy mi is történhetett az aviátorral és másodpilótájával.

Az nem tűnt elég érdekesnek, hogy simán lezuhantak, és a gép maradványaikkal együtt nyomtalanul elsüllyed a több ezer méteres mélységbe. Sokkal izgalmasabb volt az a feltételezés, miszerint Earhart talált egy leszállásra alkalmas szigetet, amelyen sikeres kényszerleszállást hajtottak végre, és akár éveken keresztül is életben maradhattak. Sőt voltak, akik szerint a japánok fogságába estek, és egy fogolytáborban haltak meg később. Ezt bizonyítandó nemrégiben a History Channel is bemutatott egy japán fotót, amelyen állításuk szerint (természetesen apró, kivehetetlen alakokként) a foglyul ejtett Earhart és navigátora látható, ráadásul a pilótanő még háttal is ül. Ez persze egyébként sem bizonyítana semmit, de csakhamar ki is derült, hogy a képet két évvel Earhart eltűnése előtt készítették.

Noha a hivatalos amerikai keresés semmiféle fizikai nyomot nem talált, három évvel később egy brit expedíció emberi maradványokra bukkant a Howland-szigetről több száz kilométerre délkeleti irányban lévő Nikumaroro-szigeten, írja a Washington Post. A britek először egy koponyát találtak, ezután átkutatták az egész szigetet az esetleges túlélő után kutatva. Találtak több más csontot is, emellett az I. világháború korából származó, az amerikai haditengerészetnél rendszeresített szextánst, egy talán női cipőből származó bőrdarabot, illetve egy üveg Bénédictine gyógynövénylikőrt.

A csontokat egy évvel később vizsgálták meg a halottkémek, de a felfokozott várakozásokat lehűtve azt állapították meg róluk, hogy egy férfihoz tartoztak. Ez a szakvélemény azonban hibás volt, állítja Richard L. Jantz, a Tennessee Egyetem antropológusa, akinek a Forensic Anthropology (törvényszéki antropológia) című szakfolyóiratban közölt tanulmánya talán pontot tehet az Earhart eltűnése körüli majdnem nyolcvanéves rejtélyre. Jantz érvelése szerint, amikor a talált 13 csontot a Fidzsi-szigeteken a halottkémek megvizsgálták (és férfiként határozták meg), a törvényszéki oszteológia (csonttan) még nagyon gyerekcipőben járt, így könnyen előfordulhatott, hogy tévesen állapították meg az illető nemét.

Sajnos a csontok az 1941-es vizsgálat után elvesztek, pedig egyébként meglehetősen egyszerű lenne a rutinszerűen végzett DNS-tesztek korában meghatározni eredetüket. A leletek hiányában a jelenkori antropológusok is csak negyvenes évekbeli kollégáik méréseire (és nem következtetéseikre) tudnak hagyatkozni. Jantz a talált csontok méreteit betáplálta egy speciálisan a testméretek alapján történő nem- és eredetmeghatározásra írt számítógépes programba. Earhart valós testméreteiről meglehetősen pontos adataink vannak, hiszen a harmincas években talán a leghíresebb nő volt Amerikában, mindenhova fotósok százai követték. Így rengeteg fotó készült a legkisebb porcikájáról is, emellett pedig pilóta- és autóvezetői jogosítványába is feljegyezték testmagasságát, súlyát.

Az analízis azt az eredményt hozta, hogy Earhart testméretei jobban ráillenek a talált csontokra, mint a kontrollcsoportként használt, véletlenszerűen kiválasztott emberek 99 százaléka. Magyarul a csontok pont akkorák, mint amelyek Earharté lehettek. Az legalábbis biztos, hogy a térségben dokumentáltan eltűnt személyek közül csak Earhart testalkatára illenek a méretek.

Ezek az eredmények az utóbbi évek antropológiai szakvéleményeinek sorába illeszkednek, így lassan szakmai konszenzus alakul ki arról, hogy a nikumarorói csontok valóban Earhart maradványai. Ezzel, ha minden igaz, Amelia Earhart eltűnésének rejtélye lassan megoldódni látszik. Természetesen cáfolhatatlan bizonyítékként az szolgálna, ha találnának még maradványokat a Nikumaroro-szigeten. Erre tavaly nyáron már tettek is kísérletet, amikor halottkereső kutyákkal vizsgálták át a szigetet, de újabb csontokra nem bukkantak. Úgy tűnik, a britek 1940-ben túl jó munkát végeztek.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.