Az ország persze nem csak tömegpusztító fegyverekhez használatos technológiával kereskedik, igény esetén – bár az ENSZ 2009-ben szintén megtiltotta – szívesen szállít hagyományos hadianyagot is. Egy tavaly őszi jelentés egy sor efféle üzletet feltárt, fő vásárlóként Szíriát, Iránt, Kubát vagy éppen a Kongói Demokratikus Köztársaságot, Etiópiát és Namíbiát nevezve meg. 2009-ben Thaiföldön például 18 millió dollár értékben foglaltak le egy szállítógépről észak-koreai fegyvereket. Az üzlet állítólag visszafelé is működik, szűk öt évvel ezelőtt például igencsak meglepődhettek azok, akik egy Kubából Észak-Koreába tartó hajó rakományát ellenőrizték: a 200 ezer csomag cukor alól nemcsak légelhárító rakéták kerültek elő, hanem két MiG–21-es vadászgép is.
A Kim család igen találékony: a kilencvenes években Kim Dzsongun, valamint apja, Kim Dzsongil is brazil útlevéllel utazgathatott külföldre. Akkoriban a Brazíliához köthető utazási dokumentum az egyik legkeresettebb volt a feketepiacon, hiszen az ország sokszínűsége miatt nem keltett gyanút, akár fehér, akár fekete, akár mulatt vagy akár éppen ázsiai etnikumú utazó használta.
