Kiderült az eseményen, hogy a Visegrádi Együttműködés sem a magyar érdekek számára kedvező irányban indult el. Boros Jenő korábbi pozsonyi nagykövet elmondta, a hangadó magyar–lengyel tengely nem feltétlenül példaértékű Csehország és Szlovákia számára. – Robert Fico közölte, Szlovákia inkább a mag-Európát választja – mondta Boros Jenő. Hozzátette: a 2020-tól induló uniós költségvetési ciklusban Csehország már nettó befizető lesz, a kohéziós alapokat illetően ezért Magyarországtól eltérő állásponton lesz.
Inotai András közgazdász a globalizáció trendjeiről beszélt. Ezzel kapcsolatban elmondta: Magyarország a világ teljes termelésének mindössze 0,14 százalékát adja, az Európai Unió termelésének pedig 0,7 százalékát. – Ahhoz szoros együttműködésre kellene törekedni, hogy ennél a hozzáadott értéknél Magyarországnak nagyobb mozgástere legyen – mondta Inotai. Beszédében kitért az ország versenyképességének súlyos korlátaira is. A hatékony közigazgatás, mint a korrupció, illetve a társadalmi kohézió és az innovatív társadalom megteremtése mind lassítja a magyar gazdaságot. – Hiába lenne versenyképes egy magyar vállalat, ha az adminisztrációs terhek miatt hátrány éri a piacon – folytatta a közgazdász. Hozzátette, az egykulcsos adó bevezetésével, a nyugdíjrendszerrel és a rezsicsökkentéssel a kormány megosztotta a társadalmat.
– Az a tétel, hogy ex oriente lux, a mai világban semmiképp sem állja meg a helyét. Keletről nem fény jön, hanem döntő mértékben az autokrácia – ezt már Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere mondta. Ezt követően történelmi példákon keresztül érvelt amellett, hogy Magyarország útja a nyugati orientáció. Jeszenszky szerint ez a 12. századtól indult, s a rendszerváltozást követően újabb lendületet vett. 2010-ben azonban a kormány kelet felé fordult, az azóta történt külpolitikai döntések alapján pedig Jeszenszky szerint elmondható, hogy Magyarország egy újabb tragédia felé halad.
