Vacsora Kim Dzsongunnal, szállás egy folyóparti luxusapartmanban, egymás után több fogadóbizottság köszöntése – nem akármilyen vendéglátásban részesült az az öt dél-koreai csúcsdiplomata, aki Mun Dzsein elnök megbízásából hétfőn érkezett Phenjanba, viszonozva az észak-koreaiak olimpia alatti látogatását. Az összesen tízfős delegáció (az öt diplomatát öt segítő is elkísérte) célja a két országrész közti feszültség lehetséges enyhítése mellett az, hogy valahogy legalább megpróbálják tárgyalóasztalhoz ültetni az északiakat a déliek legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal.
Miután ugyanis a két Korea közt Kim Dzsongun északi vezető békülékeny újévi beszédével, országa olimpiai részvételével, valamint Mun Dzsein nyitottságával együtt látványos megbékélési folyamat indult el, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy érdemi eredményt csak úgy lehetne elérni, ha az Egyesült Államokat is bevonják a párbeszédbe. Csakhogy Phenjan és Washington közt nem akar szűnni a feszültség, és bár az eredeti tervek szerint a phjongcshangi olimpia megnyitóján részt vevő északi delegáció Mike Pence amerikai alelnökkel is tárgyalt volna, végül lemondták a találkozót, Pence ugyanis közvetlenül azelőtt jelentett be újabb szankciókat a remeteállam ellen. És bár azóta hallani lehetett arról, hogy Phenjan mégis tárgyalásra adná a fejét, abba az amerikaiak aligha mennek bele feltétel nélkül.
Jelzésértékű ugyanakkor, hogy a közeljövőben a dél-koreai tisztviselők ellátogatnak az Egyesült Államokba is, hogy Washingtonban elmagyarázzák észak-koreai útjuk eredményét. Washington alighanem részben ettől a beszámolótól teszi majd függővé, mégiscsak szóba áll-e Phenjannal. Bár az biztosnak látszik, hogy az enyhülés feltételeként megszabott nukleáris leszerelés aligha reális opció, az elmaradt találkozó pótlására ilyen előkészítés nyomán mégiscsak lehet esély. A közvetítői feladatkör elvállalásából is látszik, Mun Dzsein és stábja kiválóan felmérte, milyen szerepe lehet jelen pillanatban Dél-Koreának, és azt maximálisan igyekszik is kiszolgálni.
Ráadásul a Korea-közi kétoldalú kapcsolatokat is jól kezelik, úgy néz ki, immár náluk van a kezdeményezés. Bár Kim Dzsongun meghívása a dél-koreai elnöknek szólt, a látogatással egyelőre kivárnak, és csak lassanként mennek bele az egyre komolyabb dialógusba. Mivel a labda most náluk pattog, észszerű határokig gyakorlatilag ők szabhatják a feltételeket. Ettől függetlenül viszont semmi garancia arra, hogy a már a múltban is sok esetben kiszámíthatatlanul viselkedő phenjani rezsim, amelynek végső célja továbbra is a két Korea számára kedvező egyesítése, ne változtasson hirtelen a stratégiáján.
