(Milánó)
A vasárnapi olasz választáson egyik párt sem tudott többségi győzelmet elérni. Az viszont egyértelmű, hogy jobban szerepeltek a rendszer- és bevett politikai erők ellen harcot hirdető pártok, és buktak a tradicionális jobb- és baloldali formációk. Annak ellenére, hogy a választások előtt közvetlenül még az olaszok 40 százaléka nem döntötte el, kire szavaz, a részvételi arány meghaladta a 73 százalékot. Ez az elemzők szerint a fiatalabb pártok malmára hajtotta a vizet. Az új szavazási törvény viszont, annak dacára, hogy éppen a kormányozhatóság elősegítését tűzte ki egyik fő céljának, hárompólusú rendszert hozott létre. „Ez a választási törvény tökéletes arra, hogy ne nyerjen senki” – jelentették ki elemzők már az első eredmények láttán. Nehéz helyzetben van hát Sergio Mattarella, Olaszország köztársasági elnöke, akinek a kormányalakítási megbízásról kellene döntenie.
Mind a felsőházban, mind az alsóházban az első számú párt az 5 Csillag Mozgalom (M5S) lett, meghaladva a 32 százalékot. A jobboldali koalíció együtt 37 százalékon áll. Ezen belül elképesztő magasba tört a Liga (Lega). Több mint 17 százalékkal először előzte meg Berlusconi Hajrá, Olaszország! (FI) pártját, amely csak 14 százalékot ért el. A jobboldali koalíció harmadik tagja, az Olaszország Fivérei (FdI) ugyan csak 4 százalékot szerzett, de így is megduplázta öt évvel ezelőtti eredményét. A leköszönő baloldali Demokrata Párt (PD) egyedül 19 százalékot kapott, de koalíciós partnereivel együtt is csak 23 százalékot ért el. A pártból kiváló Szabadok és Egyenlők (LeU) baloldali csoport szintén leszerepelt, nagy nehezen tudta csak elérni a 3 százalékos küszöböt. Több nagy név alulmaradt, például a Nardò-Gallipoliban (Puglia) induló volt miniszterelnök, Massimo D’Alema egyéni körzetében az utolsó helyen végzett, négy százalékot sem tudott összeszedni.
A történetének legnagyobb sikerét elérő 5 Csillag Mozgalom egyharmados eredményével átvette a tradicionális nagy pártok helyét Olaszországban. Bár ez messze van a többségi győzelemtől, mégis a párt megerősödéséről tanúskodik, amely így meghatározó szerepet játszik majd az ország vezetésében. A választások előtt a mozgalom semelyik másik politikai párttal nem kívánt koalícióra lépni, mint ahogy a párt hitvallása is mondja, alternatíva akarnak lenni a többi párttal szemben. Egyedül viszont nem tudnak kormányozni, mert ha Mattarella a vezetőjüket, Luigi Di Maiót kérné fel a kormányalakításra, a parlamentben kisebbségben lennének. Az eredmények láttán mindazonáltal az M5S vezetői örömünnepet tartottak. Alfonso Bonafede képviselő volt az első, aki az eredményeket kommentálta a párt Parco dei Principin álló székházából: „Ez rendkívüli, történelmi eredmény, ami által pártunk biztosan a következő törvényhozás alappillére lesz.” Alessandro Di Battista, a párt egyik vezetője később így nyilatkozott: „Most először mindenkinek a mozgalommal kell párbeszédet kezdenie, felénk kell fordulnia, mert mi vagyunk az első politikai erő.”
A másik nagy győztes a Liga, amely a jobboldali koalíción belül a legmagasabb százalékot érte el. Matteo Salvini formációja úgy tudta megelőzni koalíciós partnerét, Berlusconi tradicionális Forza Italia pártját, hogy csak pár hónapja döntött: régiós pártból országossá fejlődik, kiejtve az „északi” jelzőt nevéből. A Liga az elmúlt öt évben több mint megnégyszerezte szavazatainak számát. 2013-ban négy százalékot sikerül elérnie, most 17 százalékon áll, egy szinten a PD-vel.
Az egyetlen többségi koalíció a Liga és az M5S együttműködése lehetne. Olaszország ugyanakkor két részre van szakadva. Az M5S nagyon erős délen, a jobboldal viszont sok egyéni mandátumot nyert északon, főleg a Liga képviselőinek köszönhetően. A valóságban ezért kevés esély van egy ilyen szélsőséges koalícióra. Maga Salvini is ellene szólt: „Mindenkit meghallgatok, mindenkivel beszélek, de a csapatom jobbközép, nem csinálunk minestrone- (vegyes zöldségleves) koalíciót.” Azért nem minden koalíció van ellenére, Európában már tudja, ki felé tekintsen: „Különböző módjai vannak annak, hogy valaki miként tagja az Európai Néppártnak. Mi Orbán és a Nemzeti Front felé húzunk.” A lehetséges miniszterelnök-jelölt rögtön rendbe is tette Európához fűződő viszonyát: „Az euró hibás pénzeszköz, véget kell vetni neki, de az európai szerződéseket is át fogjuk írni.”
A nagy vesztesek Matteo Renzi és Berlusconi volt kormányfők. A Demokrata Párt történelmének legrosszabb eredményét érte el. A PD már éjszaka elismerte a nagy vereséget, majd megindult a bűnösök keresése. Renzi a pártjából kiváló, egykor meghatározó baloldali politikusokra mutogat, kritikusai viszont azt mondják, ő a hibás, le kell mondania.
Lemondott Matteo Renzi a Demokrata Párt elnöki tisztségéről
Bejelentette hétfői sajtótájékoztatóján Matteo Renzi korábbi olasz kormányfő, hogy lemond a balközép Demokrata Párt (PD) éléről a választási vereséget követően.
Renzi megismételte a korábbi kijelentését, amely szerint a PD ellenzékbe vonul a következő parlamenti időszakra. A PD-nek nem szabad semmilyen megállapodást kötnie a „szélsőséges pártokkal” – tette hozzá.
Hétfőn korábban az ANSA olasz hírügynökség „egy párton belüli, megbízható forrásra” hivatkozva számolt be arról, hogy Renzi távozik a PD éléről, ám Marco Agnoletti, Renzi szóvivője azonban akkor azt mondta: nincsen tudomásuk ilyen döntésről.
A jelenleg kormányon lévő PD a múlt vasárnap tartott parlamenti választáson a voksok mintegy 18 százalékát szerezte meg, és ezzel messze elmaradt mind az elitellenes, euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom (M5S), mind a jobbközép pártszövetség eredményétől.
Berlusconi azt nyilatkozta, hogy hátrányos helyzetben voltak, mert ő nem indulhatott. Meghatározó politikusa, Renato Brunetta tartja a lelket a pártban. Nem saját vereségükről, hanem a jobboldal győzelméről beszél.
Körülbelül egy hét múlva iktatják be az új képviselőket és szenátorokat. Az első nagyobb csatát az alsóház és a felsőház elnökének megválasztása hozza majd. Ha sikerül ezt a mérföldkövet átlépni, Sergio Mattarella köztársasági elnök a hónap vége felé döntést hozhat, hogy melyik pártot vagy koalíciót kéri fel a kormányalakításra.
