Bezárkózhat az Egyesült Államok, a globalizáció attól még megy tovább – ezt bizonyította csütörtökön az a tizenegy csendes-óceáni, délkelet-ázsiai és latin-amerikai állam, amely a korábban eltemetett szabadkereskedelmi egyezményt, a TPP-t élesztette újra. Az áthallásos, Átfogó és haladó csendes-óceáni partnerség (CPTPP, sajtónyelven TPP-11) nevű egyezményt Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, Mexikó, Peru, Chile, Vietnám, Japán, Brunei, Szingapúr és Malajzia írta alá Santiago de Chilében.
A japán Nikkei hírügynökség összesítésében a harmadik legerősebb szabadkereskedelmi közösség jött létre: a CPTPP-t csak a Mexikót, Egyesült Államokat és Kanadát tömörítő NAFTA, valamint az Európai Unió előzi meg. Bár a formáció a világ gazdasági termelésének 13,5 százalékát adja, ez alig fele az Egyesült Államokat is soraiban tudó eredeti felállásnak. A korábbi amerikai elnök, Barack Obama által gondozott TPP-szerződést 2016 februárjában írták alá, egy évvel később azonban Donald Trump az első intézkedései között mondta fel. Trump azzal magyarázta döntését, hogy az Egyesült Államok számára ráfizetéses az egyezmény. A protekcionista politikát folytató amerikai elnök azonban hiába hagyta magára partnereit, ők Washington nélkül vitték tovább a munkát. Az újratárgyalt egyezmény csütörtöki aláírásával kapcsolatban Heraldo Munoz chilei külügyminiszter elmondta: miközben a világban küszöbön áll a kereskedelmi háború, az aláírók a nyitottság mellett teszik le voksukat. Éppen ezért Munoz a történelem legfontosabb szabadkereskedelmi egyezményeként beszélt a CPTPP-ről, hiszen megszületése a globális paradigmaváltás szimbólumává válhat.
Donald Trump épp a múlt héten vette ismét napirendre a szabadkereskedelem ügyét. Ezúttal az acél- és alumíniumtermékekre vetett ki importvámot, amire több globális szereplő Kínában és az Európai Unióban is válaszlépésekkel reagált. Elemzők ezért rámutattak, hogy a CPTPP egyben a világpiaci átrendeződésre is felhívja a figyelmet: miközben az észak-atlanti térségben egyre több konfliktust szül a kereskedelem, a gazdasági és geopolitikai szempontból is felértékelődő csendes-óceáni térség a szabadkereskedelem motorjává vált.
Ezért is fontos kérdés Peking hozzáállása az együttműködéssel kapcsolatban. Az Obama által megálmodott TPP mögötti politikai szándék Kína regionális térhódításának visszaszorítása volt, az Egyesült Államok kihátrálásával azonban a helyzet megváltozott. Időközben Peking elkezdte egy alternatív kereskedelmi egyezmény, a Regionális átfogó gazdasági együttműködés (RCEP) kidolgozását, ez azonban nem zárja a tárgyalást a CPTPP-hez való csatlakozásról. Az Egyesült Államok nélkül nincs meg az a stabil piac, amely a szabadkereskedelemnek értelmet adna, ezt az űrt Kína pótolhatja. Az Ausztrál Nemzetközi Kapcsolatok Intézete februárban írt tanulmányt Kína és a CPTPP kapcsolatáról. Ebben arra is felhívja a figyelmet, hogy Peking a CPTPP-vel válaszút elé állt. Ha kinyilvánítja csatlakozási szándékát, azzal elismeri, hogy az Egyesült Államok globális pozíciójára pályázik, az egyezménytől való tartózkodása ugyanakkor azt a kérdést vetné fel, hogy Kína nem áll készen egy nagyhatalmi pozícióra.
