A többségi társadalomtól elforduló iszlám közösségek egyre erősebbek, önmaguk gerjesztik saját szegregációjukat, vagyis az integráció már csak azért sem működhet, mert azt maguk a bevándorlók nem akarják, és bebetonozzák a liberális társadalmakban elfogadhatatlan nemek szerinti megkülönböztetést. Ám ennél még nagyobb baj, hogy egyes radikálbalos szervezetek aktívan támogatják ezt a fajta szeparatizmust azzal, hogy a „rasszista állam” eszméjéről szóló továbbképzéseket tartanak nem fehéreknek. Ez az „újfajta apartheid” úgy akarja megvédeni „az elnyomóktól az elnyomottakat”, hogy őket elválasztva a társadalomtól privilégiumokat biztosít számukra – nagyon erős állításokat fogalmazott meg nyílt levélben száz francia értelmiségi nemrég a Le Figaro napilapban. Az aláírók elképesztőnek tartják, hogy a rasszizmus elleni harcot egyesek úgy képzelik el, hogy a „rasszokat” egymástól el kell különíteni. Leírják, hogy ez a fajta szeparatizmus jóindulatú célokkal takarózva terjeszkedik, de valójában a politikai iszlám egyik fegyvere. (A Le Figaróban olvasható nyílt levél előfizetéses, a felhívást teljes egészében itt lehet elolvasni franciául.)
A nagy port felverő felhívást még a baloldali Manuel Valls előző kormányfő is megosztotta Twitter-fiókján, és ezt írta, „ideje felnyitni szemünket és kimondani a dolgokat. Jobbat teszünk a köztársaságnak és a francia muszlimoknak azzal, hogy segítünk legyőzni a politikai iszlámot és az iszlamizmust.” A francia kormány szóvivője is reagált, de szerinte a szeparatizmus problémáját nyílt levelek nem oldják meg.
A demokratikus eszmékkel szakító radikális mozgalom szerint „elnyomó uralkodó” egyénekre és „elnyomott alávetettekre” lehet osztani a társadalmat, és ez utóbbiak részére minden eszköz megadása megengedett, hogy kiharcolják egyenjogúságukat. Az állammal, a társadalmi közmegegyezéssel való nyílt társadalmi szakítás mint világnézet a jórészt bevándorlók által lakott párizsi elővárosban, Saint Denis-ben található Paris VIII egyetemen is terjed. Lényegében még a múlt év decemberében az itt szervezett, kizárólag nem fehéreknek szóló továbbképzés híre volt az utolsó csepp a pohárban a republikánus érzelmű aláíróknál. A tanároknak szóló továbbképzés három dologra vállalkozott. Az első az állami rasszizmus társadalmon belüli, de különösen az állami oktatásban való azonosítására, a második a rasszista gondolkodás lebontása, haladó francia egyetemi kifejezéssel dekonstruálása, és a harmadik a fehér tanárok rávezetése arra, hogy megkérdőjelezzék magukban saját elnyomó képzeteiket és viselkedési mintáikat.
