Utcán imádkozó muszlimok körül áll a bál Franciaországban

Bezárták a mecsetüket, a póthelyszínt nem fogadják el. Szerintük joguk van a vallásgyakorláshoz.

Egy párizsi előváros utcáin imádkozó muszlimok tömege kapcsán tört ki újabb parázs vita a nyilvános vallásgyakorlásról a szekuláris hagyományaira oly büszke Franciaországban. Clichy-la-Garenne-ben, ahol a muszlimok az egyetlen mecset márciusi bezárása óta a nyílt utcán gyűlnek össze, az önkormányzat felszólította a rendőrséget, hogy ettől a héttől kezdve oszlasson fel minden szabadtéri szertartást. Első látásra nehéz lehet megítélni, mennyire jogszerűtlen az utcai ima, a jelenség nem csak a környéken lakókat, de az állam és az egyházak szétválasztásában hívő demokratákat, nem mellesleg pedig helyi politikusokat is felháborította.

Mert miközben a helyi muszlim közösség azzal érvel, hogy joguk van a vallásgyakorláshoz (mecset hiányában is), addig az ellenzők szerint

a szekularizmus elvét még nyugati szinten is nagyon komolyan vevő Franciaországban nincs helye a vallásnak az utcákon.

Hogy ezt arrafelé mennyire – már-már szélsőségesen – komolyan gondolják, arra jó példa az Államtanács közelmúltbeli döntése, melynek értelmében le kell szedni a keresztet egy franciaországi, nyilvános helyen felállított II. János Pál-szoborról.

A helyzet Clichyben is feszült: amíg a város muszlim híveit reprezentáló hitközség képviselői a városházán tárgyalnak a polgármesterrel, helyi képviselőkkel, valamint tanácsadókkal, a türelem egyre fogy. Múlt pénteken például a szekularizmus hívei utcai demonstrációt rendeztek az utcán imádkozó muszlimok ellen.

Az egész ügy már csak azért is ellentmondásos, mert mindkét fél alá tudja támasztani az igazát a jogszabályok szintjén is. Több jogi szakértő mellett

a muszlimok is azzal érvelnek, hogy törvényileg semmi sem tiltja az utcai vallásgyakorlást.

Sőt, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában az áll, hogy senkit sem szabad diszkriminálni véleménye, vallási meggyőződése alapján, ameddig annak kinyilvánítása nem zavarja a törvényes rendet. Nem kérdés, a hívők képviselői szerint a módszerük még belefér a jogi keretekbe.

Az utcai összejövetelek ellenzői viszont az állam és az egyház szétválasztásának elve mellett felhozzák azt is, hogy bár a szabad vallásgyakorlás alapvető jog, azt nem lehet az utcán végezni, de az állam sem köteles imahelyet biztosítani.

Bár az utcáról kitiltották a híveket, a polgármesteri hivatal kompromisszumkészsége jeleként felajánlott egy helyszínt, ahol kulturált körülmények között imádkozhatnának a muszlimok.

Másfél kilométerre a városka központjától van egy kétezer négyzetméteres kulturális központ, melynek két terme egyenként 700 főt tud egyszerre befogadni.

A hitközség viszont, úgy tűnik, nem igazán akar kötélnek állni. Ők ugyanis a központban akarnak tartós megoldást, lehetőleg úgy, hogy ők maguk vesznek meg egy alkalmas ingatlant.

Franciaországban csaknem 4,2 millió muszlim él, közülük húsz százalék állítja, hogy rendszeresen jár pénteki szertartásra, 70 százalék „odafigyel” a ramadánra. Bár az utóbbi évek súlyos iszlamista terrortámadásai sokakban megrengették a békés együttélésbe vetett hitet, egy ősz eleji felmérés szerint a helyi muszlimok európai összevetésben rendkívül erősen kötődnek Franciaországhoz. Annak ellenére is így van ez, hogy az észak-afrikai származású lakosság sokat panaszkodik diszkriminációra.