A Plutó Charon nevű holdjának geológiáját és történelmét feltáró térkép készült

Először készült a Plutó Charon nevű holdjának geológiáját és történelmét feltáró térkép.

Az új térképhez szükséges adatokat és felvételeket a New Horizons űrszonda gyűjtötte és készítette 2015-ben, amikor elrepült a Charon mellett. A New Horizons elegendő információt gyűjtött a holdfelszín egyharmadának feltérképezéséhez.

Ezen a területen a tudósok 16 különböző típusú geológiai egységet, vagyis hasonló típusú területet azonosítottak, köztük tíz kilométer magas szirtekkel, több mint ezer árokkal és más hosszúkás, lineáris képződménnyel.

A szirtek, árkok, kráterek és egyéb képződmények magasságának és mélységének megállapításához a kutatók azokat a felvételeket használták, amelyeket az űrszonda a sztereó 3D-s képek alkotásához a hold felett elrepülve készített. Ezek a képek különböző pozícióban készültek, így ugyanúgy használhatók, ahogyan agyunk a két szem alkotta képet felhasználja a mélység észleléséhez.

A térkép olyan lehetséges világot mutat be, amely egykor meghasadt, „mint egy kicserepesedett száj”, és jeges anyagot bocsátott ki belsejéből, nagy területeket elöntve. Ezek az úgynevezett krioáramlatok, vagyis ősi jeges áramlatok.

A kutatók meg vannak győződve arról, hogy a Charonon találhatók a Naprendszerben eddig talált legmeggyőzőbb bizonyítékai a nagy krioáramlatoknak.

Feltárták a Charon krátereit is. „Meglepő módon nagyon-nagyon kevés koptatott krátert látunk. A Marson régi (koptatott) és új kráterek is láthatóak, a Charonon viszont szinte minden kráter úgy néz ki, mintha nemrég jött volna létre” – mondta Stuart Robbins, a San Antonióban lévő Délnyugati Kutatóintézet munkatársa, a Journal of Geophysical Research: Planets című szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A kráterek vagy újak, vagy már régóta jelen vannak anélkül, hogy bármi megváltoztatta volna őket – tette hozzá a kutató. Az elkopott kráterek hiányára magyarázat lehet az is, hogy valamilyen folyamat eltűntette a régi krátereket. Ilyenek lehetnek a krioáramlatok, melyek a Charon felszínén lévő repedésekből törtek fel és maguk alá temették a régi krátereket.

Ebben az esetben a Charon belsejének a múltban fel kellett melegednie és olyan kémiai vagy fizikai változáson kellett átmennie, amelynek hatására kissé megnőtt a kiterjedése, emiatt pedig megrepedt a felszíne. Már az így feltört meleg anyag is maga alá rejthette a Charon eredeti felszíni képződményeit.

A krioáramlatok alapján a kutatók három fő korszakot írtak le a Charon történelmében. Robbins azonban kiemelte: elméletük csak egyetlen lehetséges forgatókönyv a Charon fejlődésére. „Az is lehet, hogy az egész tévedés” – mondta a krioáramlatokról.

Az elméletek kiegészítésére még sokáig várhatnak a tudósok, ugyanis egyelőre nincs folyamatban újabb misszió, amely a Naprendszernek ezen távoli pontját kutatná.