Drasztikusan csökkent a bébikorallok száma az ausztrál Nagy-korallzátonynál

Csaknem 90 százalékkal kevesebb a bébikorall az ausztrál Nagy-korallzátonynál, mint az 1990-es években volt – derült ki egy új tanulmányból, amely a zátonyt sújtó közelmúltbeli tömeges korallfehéredéseket teszi felelőssé a jelenségért.

„Az elpusztult virágállatok nem szaporodnak” – mondta Terry Hughes, a queenslandi James Cook Egyetem munkatársa.

A Nature című tudományos folyóiratban publikált tanulmány készítői tavaly végeztek vizsgálatokat a Nagy-korallzátonynál. Megnézték, hogy mennyi felnőtt példány élte túl a 2016-os és 2017-es tömeges korallfehéredéseket, valamint felmérték az új korallok számát – írja a BBC hírportálja.

„A Nagy-korallzátony hosszában átlagosan 90 százalékkal alacsonyabb az új korallok száma az 1990-es évekhez képest” – mondta Andrew Baird, a tanulmány társszerzője.

Baird „egészen elképesztőnek” nevezte a bébikorallok számának visszaesését és hozzátette, hogy a korallzátonynak valószínűleg soha ezelőtt nem volt még ilyen mértékű regenerálódási problémája.

A szakember szerint ha az egyik zátony el is pusztul, akkor a többin általában még jócskán vannak felnőtt példányok, amelyek képesek szaporodni.

A közelmúltbeli tömeges korallfehéredések azonban a Nagy-korallzátony 1500 kilométernyi szakaszát érintették. „A pusztulás mértéke jelenleg olyan magas, hogy egyszerűen nem maradt, ami újra benépesítené a zátonyt” – húzta alá Baird.

A szakemberek azt is megállapították, hogy a bébikorallok faji összetétele is megváltozott: 93 százalékos csökkenést észleltek az Acropora korallnem képviselőinél. Az Acropora fajok a legfontosabb zátonyalkotó korallok közé tartoznak, vagyis kulcsfontosságú szerepet játszanak a mészkőváz felépítésében.

A kutatók szerint a korallzátonyok a következő 5-10 éven belül mégis képesek lennének a regenerálódása, ha a jövőben nem sújtja őket újabb tömeges korallfehéredés. Baird azonban megjegyezte, hogy a jelenlegi becslések szerint egy ilyen forgatókönyv „szinte elképzelhetetlen”.

Munkájukban a kutatók rávilágítanak az óceánvíz hőmérsékletének emelkedése és a korallok sebezhetősége közötti összefüggésre, valamint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló nemzetközi erőfeszítések növelését szorgalmazzák.

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.

Az Ausztrália keleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátonyt az elmúlt években a töviskoronás tengericsillagok inváziója, a vízminőség romlása, az óceánvíz savasodása, a zátony csaknem kétharmadát súlyosan károsító 2016-os és 2017-es tömeges korallfehéredés sújtotta.