Megtalálták a Brit-szigeteket érő eddigi legnagyobb meteorbecsapódás kráterét

Skócia és a Külső-Hebridák szigetei között, a tenger fenekén találták meg a Brit-szigeteket érő eddigi legnagyobb meteorbecsapódás kráterét – adta hírül a The Guardian című brit napilap online kiadása.

Az Oxfordi és az Aberdeeni Egyetem kutatói egy 2008-as skóciai terepmunkán találták meg a durva ütközés jeleit, ám a csak most állapították meg, hogy csapódott be az aszteroida.

A Skócia északnyugati részén fekvő Ullapool közelében köveket vizsgáltak meg, amelyek elárulták, hogy egy nagyjából 1600 méteres átmérőjű objektum zuhant a Minch-tengerszorosba, Lochinver településtől nagyjából 10 kilométerre nyugatra.

Az óránként 61 ezer kilométeres sebességű becsapódás, amely 19 kilométer széles krátert vágott a talajba, 1,2 milliárd évvel ezelőtt történt, amikor az élet leginkább az óceánokban létezett és még a növények sem vertek gyökeret a szárazföldön.

Akkoriban a mai Skócia az Egyenlítő közelében feküdt és éghajlata száraz volt.

„A becsapódás hatására hatalmas kavargó por- és gázfelhők támadtak minden irányban” – mondta Ken Amor oxfordi kutató, a Journal of the Geological Society című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A kráter ma 200 méterrel a víz alatt fekszik és üledék borítja. Az első jeleket egy több mint tíz évvel ezelőtti geológiai terepmunka idején találták meg a Skót-felföldön. A túra utolsó napján megálltak egy Stoer nevű kis faluban, hogy egy szokatlan kőformációt megvizsgáljanak.

Korábban úgy vélték, a feltűnő vörös homokkő vulkáni eredetű, ám Amor észrevette, hogy a kő „furcsa zöld buborékai” egy becsapódási kráterre emlékeztetnek, amelyikbe a bajorországi Nördlingen város épült.

A mintákat elvitte Oxfordba, ahol bizonyítékot találtak egy aszteroida hajdani becsapódására: a kvarckristályokat az ütközés ereje deformálta.

Sok platinát és palládiumot is kimutattak a mintában, amelyek a meteoritokra jellemzőek.

Ezután Amor és kollégái a kráter nyomába indultak. Három egymástól független technológia segítségével határozták meg a helyét. További kutatásokkal talán sikerül visszavezetni az objektumot a Nap körül ma is keringő aszteroidák valamelyik családjáig.