A brit nemzetközi fejlesztési miniszter számára véget ért a kormányzó brit Konzervatív Párt vezetőválasztási versenye, Rory Stewart lett ugyanis a ma tartott harmadik frakciószavazási forduló vesztese. A legtöbb voksot ismét a legesélyesebbnek tartott jelölt, Boris Johnson volt külügyminiszter kapta.
A távozó Theresa May miniszterelnök pártvezetői tisztségéért folyó versengésben eredetileg tíz jelölt indult, ma már csak négyen maradtak. Ma – az első két fordulóval ellentétben – a Konzervatív Párt szabálykönyve alapján a jelölteknek már nem kellett begyűjteniük egy meghatározott minimális szavazatszámot a bennmaradáshoz, az a jelölt esett ki, aki a legkevesebb voksot kapta. Ez pedig Rory Stewart volt, aki 27 szavazatot szerzett – tudósított a távirati iroda.
Fotó: Reuters
Boris Johnson immár harmadszor végzett az élen, ezúttal 143-an szavaztak rá a 313 fős frakcióból. A második helyre Jeremy Hunt jelenlegi külügyminiszter került 54 frakcióvokssal. Michael Gove környezetvédelmi miniszter 51, Sajid Javid belügyminiszter 38 szavazatot szerzett a szerdai harmadik fordulóban.
Holnap – ha addig a most versenyben maradt négy jelölt közül senki nem lép vissza – az alsóházi konzervatív frakció két szavazással két főre szűkíti a létszámot. Közülük a Konzervatív Párt 160 ezer regisztrált tagja választhatja meg postai szavazással a párt következő vezetőjét, aki az Egyesült Királyság új miniszterelnöke lesz.
A megválasztott utód a jelenlegi ütemterv alapján a július 22-én kezdődő héten veszi át a pártvezetői tisztséget, és ezután tájékoztathatja kormányalakítási szándékáról II. Erzsébet királynőt.
A szintén kieső Dominic Raab és Rory Stewart személyében a vezetőválasztási verseny mezőnyének legradikálisabban keményvonalas brexitpárti, illetve a legelkötelezettebben EU-párti tagja esett ki az e héten tartott eddigi két fordulóban.
Raab saját pártján belül is komoly bírálatok kereszttüzébe került, miután a minap kijelentette: az új miniszterelnök vezette brit kormánynak akár a jelenlegi parlamenti ülésszak lezárásával is meg kell akadályoznia, hogy a parlament valamilyen módon elejét vegye a megállapodás nélküli kilépésnek az EU-ból.
