Több tucatnyi helyszínen tartottak megemlékezéseket a Felvidéken

Több tucatnyi helyszínen – szinte minden nagyobb, magyarok által lakott településen – tartottak megemlékezéseket a nemzeti gyásznap alkalmából a Felvidéken vasárnap.

Pozsonyban délután fél kettőtől a megemlékezések hagyományos helyszínén, a kecskekapui temetőben, a vértanú halált halt báró, Jeszenák János a felvidéki ellenforradalmi csapatok ellen küzdő egységek kormánybiztosa illetve Rázga Pál evangélikus lelkész sírjánál idézték fel az aradi vértanúk és a szabadságharc emlékét. A hosszú évekig romló állapotban lévő síremléket az idén sikerült felújítani a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának 7 millió forintos támogatásának köszönhetően.

A legnagyobb felvidéki magyar közéleti és kulturális szervezet a Csemadok, Magyarország pozsonyi nagykövetsége valamint a Pozsonyi Magyar Intézet, és a Via Nova által szervezett rendezvényen egy-két százan vettek részt, köztük a felvidéki magyar politika és közélet számos szereplője is.

A rendezvény szónoka, Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke, beszédében a magyar történelem legfényesebb napjainak nevezve 1848-49-et, felidézte a szabadságharc néhány momentumát és az azt követő megtorlásokat, illetve beszélt az események és azok résztvevőinek felvidéki kötődéseiről is.

Bárdos hangsúlyozta: bár akkor a haladás felett győzött az elnyomás, a jogos harc nem volt és soha nem hiábavaló. Rámutatott: akkor egy jobb és igazságosabb társadalomért haltak meg a vértanúk, akik félelem nélkül cselekedtek, sokszor saját magukat is legyőzve, és ez az üzenet a mai napig hat, mert az ő mai felvidéki utódaiknak is erőt kell meríteniük az előttük álló küzdelmekhez.

Az aradi vértanúk napján Pozsonyban rendszerint megemlékeznek a pozsonyi vértanúkról is, vagyis azokra, akik a koronázó városban születettek vagy ott végezték ki őket.

A 13 aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken, és maga a Pesten kivégzett Battyhány Lajos miniszterelnök is Pozsonyban született. Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminiszterenémet szülők gyermekeként ugyancsak Pozsonyban született, hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak.

Lahner György aki később a hadügyminisztérium Tüzérségi és Felfegyverzési Osztályát vezette a Turóc megyei Necpálban (Necpaly) született, földi maradványait szintén az emlékoszlop kriptájában helyezték el.

Dessewffy Arisztid aki a Felső-Magyarországi Hadtest parancsnoka volt, a Kassától nem messzi Ósvacsákányban (Cakanovce) született, földi maradványai 1850 óta a Dessewffyek margonyai birtokán nyugszanak.