Joe Biden a szocializmust hozná el

– Donald Trump újraválasztási esélyét főleg az adja, hogy a demokraták elmentek a balszélre. Ma is a bőrszínnel, a rendőrség leépítésével és a történelem átírásával vannak elfoglalva, miközben a legtöbb embert inkább az érdekli, lesz-e állása, tudja-e fizetni az egészségbiztosítását és kinyitnak-e ősszel az iskolák – mondja Joel Pollak, akinek ma jelenik meg Amerikában a Vörös november című könyve, amelyhez felhasználta a demokrata előválasztásokon szerzett tudósítói tapasztalatait is. A Breitbart amerikai hírügynökség vezető szerkesztője Los Angelesből, telefonon válaszolt a Magyar Nemzet kérdéseire.

USA-LGBT/STONEWALL Fotó: REUTERS/Eduardo Munoz

– Trump vagy Biden? Mi a tippje?

– Ezt természetesen még nem tudhatjuk. Elképzelhető, hogy Joe Biden nyer; ha így lesz, talán minden korábbinál baloldalibb kormányzás vár Amerikára. Ugyanakkor Donald Trumpnak továbbra is esélye van arra, hogy javítson a mutatóin és újra tudja választatni magát.

– Mitől függ ez elsősorban? Attól, hogyan kezeli a koronavírus-járvány hatásait, vagy pedig a George Floyd halála óta kiéleződött kultúrharc kimenetelétől?

– Tényleg sok van még hátra a kampányból. Márpedig jelen pillanatban az emberek nem a két riválist mérik össze, hanem az azzal kapcsolatos elégedetlenségüket juttatják kifejezésre, ahogyan a dolgok ma állnak. Februárban még erősnek tűnt a gazdaság és az ország is, a demokraták nemigen találtak fogást Trumpon, nem volt olyan ügy, amelyet a saját előnyükre tudtak volna fordítani. A könyvemben arról írok, hogy a demokraták hogyan tolódtak egyre inkább a balszél felé, és miként lovalták bele magukat és másokat is abba, hogy az országnak radikális változásra van szüksége. Majd jött a koronavírus-járvány, ahogyan egyébként a világon másutt is, a vele együtt járó gazdasági visszaeséssel. Utána pedig George Floyd halála és a felfordulás. Ezek témákat adtak a demokratáknak. De az ország stabilitást akar, nem pedig radikális változást, ezért pedig olyan vezetőt szeretne, aki véget vet az instabilitás hónapjainak, és visszaadja az országnak az erőt és a növekedést, amely azelőtt jellemezte. A kérdés tehát az, melyik vezető képes ezt inkább megadni az amerikaiaknak. Joe Bidennel ott kezdődnek a problémák, hogy nagyon idős. Nem tűnik elég erősnek hozzá, hogy irányítsa a saját kormányát. Ha nyerne is, a kormányzást mások végeznék – tudjuk, kicsodák: a Barack Obama elnökségét irányítók és a Bernie Sanders mögött álló balosok. Egy további szempont természetesen, hogy mit tesz maga Trump. Az elnök nem áll a legjobban a felmérésekben, de most lehetősége van arra, hogy világos víziót fogalmazzon meg a jövőről. Azt hiszem, Trumpnak annál nagyobb esélye van a győzelemre, minél inkább a gazdaság foglalkoztatja ősszel a polgárokat, Bidennek pedig annál nagyobb, minél inkább beszélnek arról, hogy a koronavírus mennyire szétzilálta a mindennapi életüket.

– Biden szűk négy évvel idősebb csak Trumpnál, mind a ketten bőven hetven felett járnak. Ennyit számítana ez a különbség?

– Először is, Biden 78 éves lenne a beiktatásán, ha őt választanák meg, azaz nyolc évvel idősebb, mint Trump volt a sajátján, 2017 januárjában. Ha Trumpot újraválasztják, 2025 januárjában – második mandátuma végén – lesz nagyjából olyan idős, mint Biden jövőre. De azt is számításba kell venni, hogy különböző emberek különbözőképp öregszenek. Trumpnak nagy szerencséje van ezzel, mert kiváló egészségnek örvend. Biden viszont egyáltalán nem néz ki egészségesnek. A fejében sincsen minden rendben. Nem jutnak eszébe dolgok, belezavarodik a mondanivalójába, és egyébként sem jó szónok. Feltűnő, hogy a kampánycsapata próbálja őt minél jobban eldugni. A mai világ teljesen más, mint amilyenhez Biden hozzászokott. 1972-ben választották szenátorrá, fél évszázada jelen van a nagypolitikában. Most olyan irányvonalakat kell védelmeznie, amelyek nemcsak jóval baloldalibbak, mint amilyenekkel korábban dolga volt, de egy teljesen más világra vannak szabva.

– Könyvében kifejezetten a szocia­lizmus fenyegetéséről ír Biden kapcsán. Mit jelent ez pontosan? És igaz-e továbbra is az amerikai politika ökölszabálya: az elnökválasztást középen kell megnyerni?

– Trump esélyét főleg az adja, hogy a demokraták elmentek a balszélre, különösen ami a szavazóbázist és a fiatalokat illeti. Nekik nincs emlékük a hidegháborúról, jó dolognak képzelik a szocializmust, és bele sem gondolnak abba, hogy amikor ingyenes felsőoktatást és ingyenes egészségügyet ígérgetnek nekik, valakinek mégis állnia kell a végén a számlát. De a szocializmus felépítéséhez először le kell rombolni a jelenlegi viszonyokat – ezt márpedig számos amerikai nyugtalanítónak találja. Láttuk a baloldali csőcseléket, a szoborledöntéseket, azt, hogy embereket fenyegetnek meg és zavart keltenek a mindennapi életben. Üzleteket vertek szét, fosztogattak – ez mindenkit megdöbbentett. Mindez az instabilitás képét erősíti, és számos választópolgár, aki egyébként Bidenre adta volna a voksát, most minden bizonnyal kétszer is meggondolja, ezt akarja-e.

– Nem kontraproduktív-e a radikalizmus? Stephen Bannon, Trump volt stratégája mondta egyszer: azt akarja, hogy minden nap a rasszizmusról beszéljenek, mert ez a jobboldalt erősíti.

– El is jutottak már erre a pontra. Nem az oktatásról vagy az egészségügyről beszélnek, ami pedig a legtöbb embert érdekelné – sőt ezek kedvezőbb témák is lehetnének a demokratáknak. Ehelyett a bőrszínnel, a rendőrség leépítésével és a történelem átírásával vannak elfoglalva. Rendszerszintű rasszizmusról beszélnek, ami annyira elvont fogalom, hogy nem jelent semmit. De ha jelentene is, az egyes ember nem tud rajta változtatni. Olyan problémákról beszélnek, amelyekre rövid távon nincs megoldás. A legtöbb embert az érdekli, lesz-e állása, tudja-e fizetni az egészségbiztosítását és kinyitnak-e ősszel az iskolák.

Fotó: REUTERS/Eduardo Munoz

– Milyen szerepet játszik mindebben a fősodorbeli amerikai média? A tüntetéseken gyakran együttérzésükről biztosították a Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) radikális mozgalmat és a magukat antifasisztának nevező Antifákat.

– A fősodorbeli média gyűlöli Trumpot. A vereségét akarják. Ennek az az egyik oka, hogy Amerikában a legtöbb újságíró a demokratákkal szimpatizál, és noha nem lenne szabad elfogultnak lenniük, nem tudnak úrrá lenni ezen. Az elit egyetemeken rendkívül baloldali világnézettel vértezik fel őket, bár annak kevés köze van azokhoz a viszonyokhoz, amelyek között amerikaiak tömegei élnek. De Trump mással is kiszúrt velük 2016-ban, nemcsak a győzelmével. Az amerikai kampánystábok csillagászati összegeket költenek politikai hirdetésekre, tömik pénzzel a médiát. Trump nem állt be a sorba, megtörte az üzleti modelljüket. A kampánya önmagában is mutatós volt, a médiának gyakorlatilag ingyen kellett tudósítania róla, nem fizetett a sajtó figyelméért. Nem ehhez vannak szokva a médiában.

– Biden heteken belül bejelentheti az alelnökjelöltjét. Lesz-e jelentősége, ki lesz az?

– A történelmi tapasztalat szerint nem. De az indulók rendszerint olyasvalakit választanak, aki kiegészíti őket. Trump választása a konzervatív és higgadt Mike Pence-re esett. Biden bejelentette, nőt választ majd maga mellé, mégpedig valószínűleg színes bőrűt. A legvalószínűbb, hogy Kamala Harris szenátor lesz a befutó. Én azonban azt mondom, ha fajsúlyos politikus kerülne mellé, akkor az illető már feltűnt volna a demokrata előválasztásokon. De nem tűnt fel. Huszonöt elnökjelölt-aspiránsuk szállt versenybe, és egyikük sem nyűgözte le a választókat. Az egyetlen, aki kiemelkedett, Bernie Sanders volt, aki viszont ugyanúgy keleti parti fehér férfi, mint Biden, csak még nála is idősebb.