A koronavírus-járvány terjedésének megfékezése érdekében a spanyol kormány vasárnap ismét szükségállapot elrendeléséről döntött, amely törvényi keretet biztosít az éjszakai kijárási tilalom bevezetéséhez.
„Rendkívüli helyzetben élünk. […] Azért rendeltünk el újból szükségállapotot, mert a fertőzések megfékezéséhez és a vírus feltartóztatásához ez a leghatékonyabb eszköz” – fogalmazott Pedro Sánchez miniszterelnök a kormány rendkívüli ülése után tartott madridi sajtótájékoztatón. Hozzátette: az ország 17 tartománya és két észak-afrikai exklávéja közül 11 kérvényezte ezt a lépést a kormánynál az elmúlt néhány napban.
A járvány miatt legutóbb március közepén vezettek be országos szükségállapotot, a spanyol parlament ezt összesen hatszor hosszabbította meg és június 21-ig fenntartotta. Míg a tavaszi intézkedéssel lakhelyelhagyási tilalom is együtt járt, most csak az éjszakai kijárást korlátozzák, általánosságban este 23 órától másnap reggel 6 óráig, amelynek kezdetét és végét a tartományok saját hatáskörben módosíthatják plusz-mínusz egy órával.
Az egyetlen kivételt a Kanári-szigetek jelentik, ahol a kedvező járványügyi adatok miatt nem lép életbe korlátozás. Több európai ország – például Nagy-Britannia, Németország és Svédország – épp feloldotta a karanténkötelezettséget a spanyol szigetekről érkezőkkel szemben.
Pedro Sánchez, epidemiológiai szakértőkre hivatkozva elmondta: a járvány második hulláma nagyban eltér az elsőtől, kevesebb a halálos áldozat, alacsonyabb a fertőzöttek átlagéletkora és kisebb az egészségügyre nehezedő nyomás, ezért most más típusú intézkedésekre van szükség.
A spanyol hatóságok szerint jelenleg az illegális utcai és házibulik okozzák a legtöbb problémát. Például a madridi városi rendőrség adatai szerint a múlt hét végén több mint 300 összejövetelen kellett intézkedniük.
A miniszterelnök elmondta: hatnál többen sehol sem gyűlhetnek össze, kivéve, ha együtt élő családtagokról van szó. A most országossá váló szabályt már több tartomány bevezette korábban. A további járványügyi tilalmakról – mint például a szabad mozgás területi korlátozása – a tartományok maguk dönthetnek.
