Csak a szokásos véleménydeformáció

A magyar (és a lengyel) vétó magyarázatában a véleménydeformáló média (és értelmiség) ismét kitett magáért. Pontosabban újfent igazolta saját korlátait. A balliberális médiának már az első Orbán-kormány idején sem volt erős oldala az indulatmentes tényismertetés, de tíz év alatt oda jutott, hogy egy tökéletes párhuzamos valóságot konstruált. Ennek fő eleme, hogy minden lényeges kérdésben felcseréli a politikai események, történések sorrendjét, majd a következmények hatásvadász és egyoldalú bemutatásával teljes erővel kiéli saját előítéleteit.

Most is ez történt. Már rég nem arról van szó, hogy mi vezetett a vétóhoz. Nem arról van szó, hogy a sarokba szorított két kormányfő vétója miért volt elkerülhetetlen. Nem az számít, hogy a vétó pontos hátterét megvilágítsák. Dehogy. Az gyorsan feledendő mellékszál a sztoriban. Helyette apokaliptikus következményekkel sokkolnak, most éppen azzal, hogy Orbán 14 ezer milliárd forintot éget el a Fidesz pénzégető kemencéjében, és csakis azért ilyen gonosz, hogy mindenkinek kicsit rosszabb legyen az élete. Ez a liberális észkombájnok végkövetkeztetése.

Ez tényleg csúcs a liberálisoknál: a számukra kényes ügyeknél sose az előzmény pontos részleteiről beszélnek, hiszen ezeket a kínos momentumokat, diszkriminatív lépéseket, vállalhatatlan döntéseket éppen az ő hazai és nemzetközi elvbarátaik idézték elő. Egy normális uniós pénzlehívási és felhasználási ügymenetnek nincs szüksége ideológiára. Sőt, épp arra nincs semmi szüksége, főleg egy brutális világjárvány kellős közepén. A Covid–19 idején ideológiaexportot erőltetni és közben Leonyid Brezsnyev elvtársat játszani tényleg csak a valóságra vak és süket brüsszeli libernyákok képesek.

A következményekkel viszont nekik kell számolniuk. Úgyis mindig az volt a kedvencük, hát most kedvükre foglalkozhatnak vele.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE.