Lehull a lepel Belgium gyarmati múltjáról

Belgiumban megalakult az a „dekolonizációs munkacsoport”, amely a brüsszeli köztereken a belga gyarmatosító múltra emlékeztető, állandó társadalmi vitát és erőszakos utcai megmozdulásokat kiváltó történelmi szobrok, utcanevek és egyéb szimbólumok jövőbeni sorsát hivatott eldönteni.

Graffitis are seen on a statue of former Belgian King Leopold II near Brussels' Royal Palace, Belgium June 10, 2020. REUTERS/Francois Lenoir - RC296H9HRUF7 Fotó: Francois Lenoir

A Brüsszel fővárosi régió városfejlesztéséért és kulturális örökségéért felelős államtitkár, Pascal Smet még júliusban írta ki azt a nyílt pályázatot, amelyre a történelmi téma iránt érdeklődő és megfelelő szakmai háttérrel rendelkező szakemberek jelentkezhettek. A Belgium teljes területéről pályázó 84 jelentkező közül végül 16 szakembert választottak ki, akik a munkacsoport elé tűzött teendőket látják majd el. A munkacsoport első feladata, hogy 2021 végéig jelentést tegyen le az államtitkár asztalára, konkrét intézkedéseket és akciótervet javasoljon a Belgium gyarmatosító múltját idéző köztéri szimbólumok kezelésével kapcsolatban, amelyek

évtizedek óta indulatokat váltanak ki a belga társadalomban, különös tekintettel a Brüsszelben élő kongói, burundi és ruandai diaszpórában.

A belga gyarmatosítást hősies, sőt elismerésre méltó időszakként ábrázoló emlékművek, szobrok, mellszobrok és egyéb szimbólumok azért váltanak ki mind a mai napig felháborodást elsősorban a gyarmati országokból származó belgákból, mert a kolonizáció közismerten kegyetlenül erőszakos, véres és sötét időszaka a belga történelemnek.

II. Lipót belga király, akit Belgiumon kívül sokan csak a XIX. század könyörtelen gyarmatosítójaként emlegetnek, Émile Storms tábornoka segítségével szerezte meg és zsákmányolta ki az akkor Kongói Szabad Államnak nevezett afrikai országot, amely a gyarmatosítás idején II. Lipót magántulajdonává vált.

Storms tábornok hírhedt volt különösen brutális módszereiről.

2018-ban a Paris Match hetilap részletesen beszámolt azokról az expedíciókról, amelyeket a tábornok vezetett Kongóban helyi törzsek és vezetők ellen, akik megpróbáltak ellenállni. A hetilap felhívja a figyelmet arra a levélre, amelyet a belgiumi Tervuerenben található Afrika múzeum őriz, s amelyben Storms tábornok beszámol arról, hogy az egyik kongói törzsfőnök levágott fejét – „aki olyan sok problémát okozott neki” – magával hozza Belgiumba, „remekül fog mutatni egy múzeumban”. A tábornok beváltotta az ígéretét, és száz évvel később a koponya még mindig a brüsszeli Természettudományi Múzeum raktárában van a többi megcsonkított kongói áldozat testrészeivel együtt.

A mai nevén Kongói Demokratikus Köztársaság júliusban ünnepelte felszabadulásának hatvanadik évfordulóját, s az évforduló – az amerikai George Floyd halálát követően kirobbant világméretű tüntetéshullámmal együtt – újabb erőszakos demonstrációsorozatot indított el Brüsszelben is a köztereken álló, a gyarmatosítást felidéző emlékművek, szobrok ellen. A véreskezű Émile Storms tábornoknak emléket állító mellszobor száz éve azon a brüsszeli téren állt, ami a mai Matongé városrészt, azaz a brüsszeli afrikai negyedet és az uniós intézményeknek helyet adó kerületet kapcsolja össze. A mellszobor eltávolításáról már a nyáron döntött a városrész vezetése, de tekintettel a több mint hetven, szintén a gyarmatosítás korszakát és alakjait idéző emlékműre, a szobrok egységes és végleges sorsáról alapos megfontolás után dönt csak a főváros vezetése. A héten felállított „dekolonizációs munkacsoport” feladata tehát alapos elemzést követően az lesz, hogy javaslatot tegyen arra vonatkozóan, hogy Belgium és fővárosa miként kezelje a belga történelemnek a gyarmatosítás időszakára vonatkozó emlékeit és szimbólumait.