A migránsok által elfoglalt brüsszeli templomban jártunk + videó

Napok óta elképesztő jelenetek helyszíne a brüsszeli Sainte-Catherine tértől mindössze pár méterre lévő Keresztelő Szent János-templom. A 17. században felhúzott katolikus templomot közel százötven, illegálisan Belgiumban tartózkodó bevándorló foglalta el, akik közvetlenül a szövetségi belga kormánnyal szeretnének tárgyalni Európában maradásuk érdekében. A Magyar Nemzet a helyszínen járva szóra bírta a jelenleg elkordonozott templomot őrző egyik biztonsági őrt, aki kérdésünkre elmondta: a migránsoknak eszük ágában sincs távozni, Isten házában vannak, tehát abban a hitben lakták be a templomot, hogy a rendőrség által is érinthetetlenek.

– Folyamatosan a pápát emlegetik – mondta lapunknak az őr, akit amiatt küldtek az egykori beginatemplomhoz, mert a francia mellett kiválóan beszél arabul és angolul is.

Elmeséli azt is, hogy az elmúlt napokban összecsapások színhelye lett az imahely előtti tér: időről időre megjelennek más migránscsoportok, amelyek szintén helyet követelnek maguknak a „védett”, ám megtelt épületben. Mint fogalmaz, előre tudják azt is, hogy péntek este valószínűleg újabb roham várható, tehát akkor több egyenruhás őrzi majd a szent helyet. Ottjártunkkor is folyamatosan rendőrautók köröztek a környéken.

Kiemelt rendőri figyelmet kap az egykori beginatemplom. Fotó: a szerző felvétele

A templomba való bejutás sem egyszerű feladat, mint azt figyelmünkbe ajánlják,

az épületfoglalók nem szeretik, ha a sajtó munkatársai fotózzák őket.

A biztonsági őrök kérdezik ki a látogatókat, hogy mi járatban érkeztek a templomhoz – a ruhát, élelmiszert adakozó helyiek azonnal bebocsátást nyernek, de azok is, akik elmondásuk szerint magára a barokk épületre kíváncsiak.

Nem egyszerű a bejutás az elfoglalt épületbe. Fotó: a szerző felvétele

Számos alkalommal elfoglalták már a templomot

Beginatemplom. A templom egy egykori beginaudvar területén épült. A beginák a Németalföldre jellemző, a 12. században indult női vallási közösségek voltak. Olyan férjezetlen nőkről van szó, akik elkötelezték magukat a krisztusi tanok követése mellett. A 16. századra a legtöbb beginaközösség – így a brüsszeli is – megszűnt, egy részüket integrálták a már létező vallási közösségekbe. A Keresztelő Szent János-templomot a flamand barokk egyik mesterműveként tartják számon Belgiumban, az épület több televíziós és filmes produkcióban is szerepelt. Pár évvel ezelőtt a brit BCC saját gyártású, A nyomorultak feldolgozását forgatta itt.

Lapunk esetében a biztonsági őr a migránscsoport vezérénél érdeklődik arab nyelven, hogy körülnézhetünk-e a templomban. A férfi szűkszavúan igennel felel, de több kérdésünkre nem akar válaszolni, épp egészségügyi maszkokat oszt szét az összegyűltek között. Javarészt különböző korú férfiak vannak szem előtt, ám az egyik – lapunk munkatársát biztonsági okokból kísérő – őr a

a templom egyik részébe mutat, ahol „gyermeksarkot” rendeztek be, a csoport nőtagjai ezen a pár négyzetméteren vigyáznak a velük lévő gyermekekre és csecsemőkre.

A földön hálózsákok és matracok hevernek, szinte lehetetlen nem rálépni valakinek a fekhelyére. Mások sátrakat húztak fel a templomban, ottjártunkkor a legtöbben „szomszédolnak” vagy telefonjukat nyomkodva hevernek a matracokon. Az épületben egyébként átmeneti kiállítás működik, amely a rabszolgaság történetét mutatja be – a migránsok az erről szóló információs táblák lábainál alszanak, de akadnak olyanok is közöttük, akik érdeklődve nézegetik a transzparenseket. A fotó- és videókészítést ugyanakkor valóban nem díjazzák, zúgolódás közepette kell elraknunk a telefont pár felvétel elkészítése után.

A biztonsági őr elmeséli, hogy a bevándorlók nem véletlenül választották a Keresztelő Szent János-templomot: a templom papja előszeretettel kel a védelmükre, ráadásul híre is ment a menedéknek.

Olyannyira szimbolikus és jelentőséggel bíró helyszín ez a belgiumi bevándorlóközösségben, hogy az elmúlt évtizedekben többször is elfoglalták.

A leghíresebb eset 1998-ban egy nigériai bevándorló rendőri fogdában bekövetkezett halála után történt. A fiatal nőt egy dühroham során fojtották meg a rendőrök, majd migránsok egy csoportja tiltakozásképpen, a jogvédelem mellett tüntetve közel négy hónapon át lakott a templomban. Semira Adamu halála nyomán az akkori belga szövetségi belügyminiszter lemondásra kényszerült.