olaszország Francesco Giubilei környezetvédelem

A környezetvédelem ügye nem csak a baloldalé

Francesco Giubilei olasz író, könyvkiadó és egyetemi professzor, a Nazione Futura, valamint a Tattarella konzervatív alapítvány elnöke, A természet megőrzése című kötet szerzője.

2021. 04. 23. 6:04

– Miért tartják fontos témának a környezetvédelmet az olasz konzervatívok?

– Gyakran úgy tűnik, hogy bizonyos témákat kisajátít magának a baloldal vagy a jobboldal, miközben minden egyes állampolgár felelősséggel tartozik a környezetéért, politikai világnézettől függetlenül. A politika főszereplőit egyesítenie, nem pedig megosztania kellene a teremtett világ megőrzése nagy kérdésének. A valóság azonban az, hogy egy újfajta liberális, globalista baloldal a Greta Thunberg vagy a Péntekek a jövőért mozgalom által képviselt irányvonalat tűzte a zászlajára, amely ideológiai tartalommal tölti meg, egyben kisajátítja a környezetvédelem kérdését. Kötelességünknek érezzük, hogy szót emeljünk, amikor megpróbálnak a környezetvédelem mögé ideológiákat bújtatni. Amikor olyan törekvéseket tapasztalunk, mint az identitás és a nemzetállamok létjogosultságának a tagadása, illetve a multikulturális társadalom felmagasztalása. Amikor ezen jelenségekkel találjuk szembe magunkat, akkor elengedhetetlen, hogy a konzervatív értékekből kiindulva alternatívát kínáljunk. Az úgynevezett zöldkonzervativizmus szívügyének tarja a teremtett világ védelmét.

– Hogyan kell elképzelnünk a zöldkonzervativizmust?

– Három központi pillérre támaszkodik. Elsősorban arra, hogy a környezetvédelem megvalósítható lokálisan, nem csak globálisan. Roger Scruton tanításából merítve a kis közösségekből indul ki, a környezet megőrzése egyben a népek identitásának a védelmét is magában foglalja. Másodsorban a helyi adottságok tükrében figyelembe veszi a vállalkozások igényeit. Egyetlen területre sem erőltethető rá egy olyasfajta környezetvédelem, amely szögesen szembefordul egy térség gazdasági érdekeivel. Harmadsorban figyelembe kell vennie a hátrányos társadalmi rétegek lehetőségeit és szükségleteit is. Igaz, hogy forradalmasítani kell a közlekedést, azt azonban nem várhatja el senki, hogy egy ötven-hatvan ezer eurós elektromos vagy hibrid autóra cserélje a húszéves kocsiját valaki, ha nincsenek meg hozzá az anyagi forrásai. Lehetetlen lenne megfordítani a környezetünkben elkezdődött folyamatot úgy, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyjuk az egyes polgárok és a közösségek igényeit.

– Globális vagy lokális megközelítésben eredményesebb a környezetvédelem?

– Mindkettőre szükség van, hiszen az egész világra érvényes a krízishelyzet. Nem jelenthet megoldást azonban egy kizárólagosan kívülről irányított, nemzetek feletti világszervezet, amely meghatározott szabályrendszert erőltet az egyes államokra, ahogyan azt az Európai Unió teszi. Gyakran előfordul, hogy az olasz termelőket hátrányos helyzetbe hozzák. Tunéziai narancs és olívaolaj kerül az olasz boltok polcaira, miközben az olasz narancs és az olíva a földeken megy tönkre, mert többe kerül a betakarítása, mint az értékesítése. Gyakran beszélünk globális tervekről, amelyek helyi szinten nem jelentenek valódi megoldást. Egy kaotikus nagyvárosban, mint például Róma, a tömegközlekedés hatékonyabbá tétele, a hulladékmegsemmisítés megoldása, a közterületek tisztán tartása is már óriási eredményt jelentene.

– Milyen értékekre épül a konzervatív világ ökológiája?

– A klasszikus olasz és európai gondolkodók értékvilágára, akik az elmúlt évszázadokban műveikben foglalkoztak a természettel. Megtalálhatjuk az ókorban Vergilius Bucolica-kötetében, ahol központi szerephez jut a természet. Vagy akár az antik római hitvilágban, amely kiemelt figyelmet fordított a természet kultuszára, a folyókat és patakokat lélekkel ruházta fel, az erdőket szent helyeknek tartotta. A keresztény értékrend, az Isten által alkotott teremtett világ a kiindulási pont, melynek központjában az ember áll. Ezzel helyezkedik szembe a Greta Thunberg által képviselt irányvonal, amely az újmalthusianizmus ideológiájára támaszkodik. Thomas Malthus az embert az természet ellenségeként, parazitaként értelmezte, véleménye szerint a népességnövekedés féken tartása mentené meg a világot.

– Mi lehet a valós megoldás?

– A magyar kormány által immár évek óta életbe léptetett családpolitika áll a legközelebb az igazsághoz, mely ambiciózus kísérletet tesz a születések számának a növelésére. Európa-szerte is nagy szükség lenne arra, hogy a kormányok arra törekedjenek, hogy ösztönző erővel legyenek a népesség növekedésére. Olaszországot évek óta drámai mértékű népességcsökkenés sújtja.

– Hogyan lehetne megfordítani a folyamatot?

– A keresztény értékek felfedezésére lenne szükség. A Biblia a Teremtés könyvében az embert a természet részeként határozza meg. A teremtett világ, a kereszténység áll a konzervatív világ értékeinek a középpontjában. Az egyház kétezer éves története során számos tanítással vezette ez emberiséget. Szent Ferenc himnuszai, valamit Szent II. János Pál pápa, XVI. Benedek emeritus pápa és Ferenc pápa is értékes enciklikákat és apostoli buzdításokat hagytak az utókorra. A probléma, hogy a fenti tanítások kevésbé ismertek, és nincsenek Thunberghez hasonló, világméretű hangadó mozgalmak, amelyek ezeket ismertté tehetnék.

– Milyen következményei lehetnek a népességcsökkenésnek?

– Az elöregedő népesség óriási terhet ró az aktív dolgozókra, nemcsak a nyugdíjjárulékok kitermelése, hanem az egészségügyi rendszer fenntartása miatt is. Az idős korosztály ellátására, illetve a társadalombiztosítási rendszer összeomlásának az elkerülésére Európa bevándorlókkal próbálja pótolni a meg nem született gyermekeket. Ez elhibázott megoldás, hiszen jól láthatjuk, hogy az ellenőrzés nélküli bevándorlás milyen kulturális és társadalmi problémákat szül. Az egyedüli megoldás az országok népességének a növekedése lehet.