A profi tiltakozók
A jelek azonban arra utalnak, hogy Franciaország egyes közösségei erre készültek. Alaposan kidolgozott terv alapján robbantak ki a tüntetések szinte egyszerre. A tüntetőknél előre legyártott plakátok, a megszólaló fiatalok tökéletesen tudatában voltak annak, miként kell súlyozni a mondanivalójukat.
Kicsit távolabbra tekintve Indiában egy nagyon hasonló tüntetés zajlott le, több tízezer emberrel, diákokkal, nagyon hasonló célokért, megmozdulások voltak Brazíliában, Portugáliában, Görögországban, Spanyolországban is.
Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban szintén utcára tódultak a fiatalok, megemlékezve az izraeli–palesztin háború legfrissebb fejezetének harmadik évfordulójáról. A nagy tömegek egy része egyáltalán nem rejtette véka alá, hogy a közös nevező a vörös ideológia, amelyből levezetik a megoldásokat. Franciaországban egy fiatal sarlós-kalapácsos vörös lobogóval mászott fel egy köztéri emlékműre, és az se titok, hogy a szavazásra jogosult fiatalok többsége Jean-Luc Mélenchon szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország nevű pártjával szimpatizál.
A pártvezető a rendőrséget bírálja, mert azok felléptek a diákok ellen, rasszizmussal vádolta meg az egyenruhásokat és védelmébe vette a fiatalokat.
A felvételek szerint Franciaországban van egy bizonyos réteg, amely bármilyen helyzetben örömmel tör-zúz, legyen az Marie Antoinette kivégzése vagy a szilveszter megünneplése autógyújtogatással, esetleg a közigazgatási reform vagy az iskolák légkondicionálása.
Ezek meglehetősen nagy része bevándorló-hátterű fiatal, minthogy az ő körükben igen nagy azok aránya, akik család nélkül nőnek fel és nem riadnak vissza a bűnözéstől sem. A baloldali elemzők, a sajtó és a politikusok előre felmentik őket azzal, hogy a profi verőembereket a diákokkal összemossák, a rendőröket vádolják rasszizmussal, és arra mutatnak rá, a kormánynak inkább az iskolák állapotával kellene foglalkoznia, semmint a muszlim diáklányoknak megtiltani a fejkendő viselését.
