Kié a jogdíj?
A legégetőbb kérdés az, hogy ha egy dal sikeres lesz és pénzt termel, akkor kié a szerzői jogdíj? A nemzetközi és a hazai jogalkotás alapelve egyértelmű: szerzői jogi védelemben kizárólag emberi alkotás részesülhet. A mérföldkőnek számító amerikai Thaler vs. Perlmutter perben a bíróságok (egészen a Legfelsőbb Bíróságig bezárólag) kimondták, hogy a teljesen mesterséges intelligencia által generált művek automatikusan a közbirtokba kerülnek. Ez azt jelenti, hogy egy teljesen gép által írt dal alapvető zenei kompozícióját jogilag bárki ellophatja, lemásolhatja és újra kiadhatja, mert nincs mögötte emberi szerző, akit védelem illetne meg. A helyzet azonban árnyaltabb, ha különválasztjuk a zene két jogi rétegét:
- A szöveg és dallam: Ha ezt teljesen gép írta, nem védhető. Ha a szöveget ember írta, de a zenét az MI generálta, akkor csak a szövegre kérhető szerzői jog.
- Maga a hangsáv: Az olyan platformok, mint a Suno, a felhasználási feltételeikben rögzítik, hogy a fizetős tagok tulajdonolják a generált hangfájlt. Ez azt jelenti, hogy a hangfelvétel terjesztéséből származó közvetlen streaming-bevételeket az a felhasználó veheti fel, aki a szoftvert elindította. Azonban a rádiós lejátszásokért vagy koncertekért járó klasszikus szerzői jogdíjakat nem lehet lehívni teljesen MI-számokra, mert azok nem regisztrálhatók emberi szerzeményként.
A jövő mindenkinek kedvezne
A zeneipar óriásai korábban kőkemény perekkel támadták meg az MI-fejlesztőket, amiért azok engedély nélkül használták fel a katalógusaikat a modellek betanítására. A háború helyét azonban szép lassan átveszi az üzlet:
a nagy kiadók sorra kötnek licencszerződéseket az MI-cégekkel. A jövőben az MI legálisan, engedéllyel rendelkező művészek hangján és stílusában fog alkotni, a befolyó bevételeken pedig megosztoznak a jogtulajdonosok.
A streaming szolgáltatók is próbálnak védekezni: a Spotify az elmúlt évben több mint 75 millió gyanús, tömegesen gyártott MI-számot törölt le a felületéről, és új jelölési rendszereket vezet be, amelyek kötelezővé teszik az MI-eredet feltüntetését. A legvalószínűbb egyébként forgatókönyv az, hogy a tiszta MI-zene megmarad a háttérzenék (liftek, reklámok, videojátékok háttérzajai) szintjén. A valódi zenei élményt a hibrid alkotás jelenti majd, ahol az emberi koncepció találkozik a gép által nyújtott technikai gyorsasággal.
