Európa a kispadon: ott vannak, mégsem döntenek
A békecsúcs egyik legnagyobb politikai tanulsága az európai hatalmak felemás helyzete. A csúcstalálkozóra a háborús narratívát képviselők – Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság – nemzetbiztonsági tanácsadói, valamint az Európai Bizottság elnökének és a NATO főtitkárának kabinetfőnökei is elutaztak. Ennek ellenére Európa szerepe továbbra is erősen korlátozott maradt,
mivel Oroszország világossá tette, hogy nem látja helyét az európaiaknak az amerikaiakkal és az ukránokkal folytatott fő egyeztetésen. Így az európai, uniós és NATO-képviselők csak a fő tárgyalást megelőző különutas megbeszéléseken egyeztethettek az ukrán delegációval és az amerikai különmegbízottakkal.
A helyzet tarthatatlanságát jelzi, hogy maga Volodimir Zelenszkij is sürgetni kényszerült az európai szövetségeseket: az ukrán elnök felszólította Európát, hogy mielőbb – legkésőbb november végéig, de lehetőleg már a november 19-i németországi találkozón – válasszon ki egyetlen közös főtárgyalót a béketárgyalásokra. Az európai vezetők aggodalmát Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is megfogalmazta a G7-ek külügyminiszteri találkozóján, reagálva arra az amerikai felvetésre, hogy új európai biztonsági keretrendszert kellene kialakítani:
Már rendelkezünk egy európai biztonsági architektúrával. Ez olyan nemzetközi megállapodásokat foglal magában, amelyekben Oroszország kötelezettségeket vállalt, többek között a szuverenitás és a területi integritás tekintetében. A probléma az, hogy Oroszország nem tartja tiszteletben ezeket a megállapodásokat.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pedig hétfőn hangsúlyozta, hogy a szélesebb körű biztonsági tárgyalásoknak csak egy tűzszünetet követően szabadna megkezdődniük – ezt az elképzelést azonban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azonnal elutasította, mondván, az európaiak ezzel csak lélegzetvételnyi szünetet akarnak biztosítani Ukrajnának.
