Van-e benne valami?
A javaslatot azonban óvatosan kell kezelni. Hasonló, kétéves hatalommegosztásról és Netanjahu kegyelemben részesítéséről már október végén beszámolt a 14-es izraeli televíziós csatorna, ám Hercog hivatala kategorikusan cáfolta, hogy ilyen megállapodást kezdeményezett volna. A kegyelem és a jogi felelősségre vonás kérdése ráadásul nem azonos: az izraeli államfőnek van kegyelmi jogköre, de annak alkalmazása folyamatban lévő büntetőeljárásban rendkívüli és jogilag vitatott lépés lenne.
Az esélyeket illetően egyelőre inkább a kudarc, mint a történelmi kompromisszum tűnik valószínűnek. Eisenkotnak vannak más lehetőségei is: az ultraortodox pártokkal 61 fős többséget alakíthatna, vagy az arab pártok támogatásával próbálhatna kisebbségi kormányt létrehozni. Mindkét út komoly belső ellenállásba ütközik.
A mostani tárgyalások ezért egyelőre inkább politikai erőpróbának tekinthetők. Netanjahu számára a hatalomban maradás, Eisenkot számára a választási győzelem politikai érvényesítése a tét. Az izraeli belpolitika következő heteiben így nemcsak egy új kormány összetétele, hanem Netanjahu több mint egy évtizedes politikai korszakának lezárása is eldőlhet.
Van előzménye a poszt megosztásának
Mindenesetre az említett elképzelésnek egyébként van izraeli politikai előzménye. Az 1984-es választások után a Likud és a Munkapárt a parlamenti patthelyzet feloldására olyan nemzeti egységkormányt alakított, amelyben Simon Peresz és Jichák Samir megosztotta egymás között a miniszterelnöki tisztséget: Peresz az első két évben, Samir pedig a ciklus második felében vezette az országot.
