
A parlament épülete alatti óvóhelyen már kialakították a képviselői munkaállomásokat. Légiriadó esetén a képviselőknek körülbelül 10 percük van levonulni, ahol személyes szavazókártyájuk egyedi QR-kódjával csatlakoznak egy zárt belső hálózathoz. Amint valaki kilép az óvóhely zónájából, a rendszer azonnal bontja a kapcsolatot. A parlamenti titkárság nemzetközi szakértők bevonásával már tesztelt olyan tartalék elektronikus megoldást, amely lehetővé teszi a képviselőknek, hogy saját mobileszközeikről adjanak le hitelesített voksot.
Sztefancsuk mostani kijelentése arra utal, hogy ezt a vészforgatókönyvet egy teljes körű, épülettől független rendszerre terjesztenék ki.
Kiberbiztonsági kockázatok
A nyugat-európai parlamenti hagyományokban is van példa hasonló vészmegoldásokra: a második világháborúban, amikor 1941 májusában német bombatalálat pusztította el a londoni alsóház üléstermét, a brit parlament előbb a Church House épületébe, majd a Lordok Házának termébe költözött át, hogy egyetlen ülésnap se maradjon el.
A 21. századi Ukrajnában azonban az épület fizikai megsemmisítése mellett az orosz kibertámadások jelentik a legnagyobb akadályt. Egy távoli szavazási rendszernek egyszerre kell védettnek lennie a hekkertámadásokkal és a lehallgatással szemben, miközben megfelel az ukrán alkotmány azon előírásának is, amely szerint a képviselőknek személyesen kell gyakorolniuk a szavazati jogukat – éppen ezért a távoli szavazás bevezetéséhez várhatóan külön törvénymódosításra és széles körű politikai konszenzusra lesz szükség.

























