Apponyi Geraldine sok időt azonban nem tölthetett Albániában, ugyanis 1939-ben Olaszország megtámadta a balkáni államot. Ekkor már megszületett a nálánál húsz évvel idősebb Zogu királlyal közös gyermeke, Leka. Hárman kényszerültek elhagyni Albániát három nappal az olasz megszállás kezdete után, 1939. április 8-án. Előbb Görögországba menekültek, majd Törökországba álltak tovább.
A család a világháború alatt Franciaországban, majd Angliában élt – itt a helyi Ritz Hotelben ették a száműzöttek keserű kenyerét –, majd a második világégést követően kikiáltott Albán Népköztársaságba sem térhettek haza. 1946 és 1955 között az egyiptomi király, I. Faruk meghívására Zogu, Geraldine és Leka Alexandriában telepedett le. 1955-ben továbbmentek Párizsba, ahol egészen a korona és ország nélküli Zogu király 1961-es haláláig éltek. A szomorú esemény után Geraldine-ra az albánok anyakirálynéként hivatkoztak. A nő Madridba költözött, fia I. Leka néven pedig Albánia királyaként tekintett magára, de persze a minden és mindenki elől elzárkózó Enver Hodzsa kommunista birodalmába nem térhettek haza. A következő állomás Rhodézia érintésével Dél-Afrika lett 1979-ben (más források szerint 1982-ben), ahol Leka kereskedőházat alapított.
Geraldine, Leka és felesége, valamint szintén Leka nevű unokája végül egy törvénymódosítás után 2002 nyarán térhetett haza Albániába. Az idős királyné továbbra is fiát tartotta a trón törvényes örökösének. Geraldine tüdőbeteg lett, az orvosok szerint éppen a Tiranába költözés miatt, végül ugyanazon év október 22-én, 87 éves korában hunyt el. A megelőző öt hónap alatt három szívrohamot is kapott, az utolsó volt a végzetes. Négy nappal később, teljes katonai tiszteletadás mellett tartott gyászszertartás után temették el egy köztemetőben – később újratemették a tiranai királyi mauzóleumban.
