Túlzás lenne azt állítani, hogy Belarusz választási lázban ég. A plakátok is inkább csak a részvételre buzdítanak, s a megfelelő arányt az autoriter berendezkedésű rendszerekben megszokott, csendes nyomással megteremtett fegyelem mellett az is biztosítja, hogy akadályoztatás esetén előre le lehet adni a szavazatokat. Így legutóbb a választók 23,1 százaléka már előre leadta a voksát.
Ezúttal a Belaruszt 1994 óta irányító Lukasenkónak három kihívója – a liberális demokrata Szergej Gajdukevics, a kozák atamán Nyikolaj Ulahovics és a Mondj igazat! szervezet aktivistája, Tatyjana Korotkevics – akadt, többen ugyanis az induláshoz szükséges 100 ezer aláírást sem tudták megszerezni. Ez nemcsak a belaruszok apátiájáról, de az összefogásra képtelen ellenzék siralmas helyzetéről is árulkodik.
Maga a kampány csendes, lagymatag volt, Lukasenko is inkább csak a várakozások lehűtésével foglalkozott, ellenfeleinek pedig esélyük sem volt arra, hogy felkavarják az állóvizet. A rendszeren kívüli ellenzék ugyan próbálkozott ezzel, ám a tervezett orosz légibázis elleni pár száz fős tüntetésen kívül nem sokra futotta. Főképp úgy, hogy még az ország függetlenségét előszeretettel emlegető államfő is elhatárolódott korábbi önmagától.
Lukasenko nem tudott ilyen döntésről, miközben orosz kollégája már a részletek kidolgozásáról beszélt. Így aztán az igazi szenzációt az jelentette, hogy Lukasenko még a nyár végén amnesztiában részesített több ellenzékit, köztük a legutóbbi választásokon is indult Nyikolaj Sztatkevicset. Ez is arra utal, hogy Minszk komoly lépésekre is kész azért, hogy kitörjön a nemzetközi elszigeteltségből. Ez a nyitás az ukrán rendezésben játszott szereppel kezdődött, s mint Szergej Muszienko politológus, az Ecoom elemzőközpont vezetője lapunknak fogalmaz, mindenekelőtt emiatt került Belarusz az érdeklődés középpontjába. A minszki folyamat sikere mellett azt említi, hogy a térségben uralkodó általános recesszió közepette az ország a problémák ellenére is a felszínen maradt. Úgy véli, megérett a helyzet a szankciók feloldására is.
– Nem akarunk senkinek sem tetszeni, de a belaruszokat ezzel nem lehet büntetni. A társadalom Kuba példáját is látva úgy érzi, a szankciók politikája idejét múlta, kiürült, értelmét vesztette, ezért tekint várakozással a mostani választásokra is – mondja Muszienko.
S e várakozás nem alaptalan, hiszen a hónapok óta érezhető közeledés mellett éppen a választások előtt röppent fel a hír, hogy a voksolás tisztasága esetén az Európai Unió négy hónapra felfüggeszti a belarusz politikai elit ellen életbe léptetett szankciókat.
