Ezért szavaztak nemmel a görögök

Itt fekszünk, vándor, vidd hírül az európaiaknak, hogy jó a buli! – nagyjából így összegezhető a vasárnapi népszavazás utáni athéni hangulat, legalábbis ha hinni lehet a helyszíni beszámolóknak. De mi jön ezután? És pontosan mi vezetett a jelen állapotokhoz?

A népszavazási kampány során öt korábbi miniszterelnök tolta az igen szekerét, ők 1996-tól 2015-ig kormányozták az országot. Fellépésük pedig inkább ártott, mint használt az általuk támogatott ügynek. A referendum egyik különlegessége, hogy miközben a kérdés alapvetően Görögország nemzetközi kapcsolatairól szólt, a szavazók túlnyomó része belpolitikai szempontok, az adott politikai elithez való viszonya alapján szavazott.

A nemek elsöprőnek mondható többsége valójában a régi politikai elit többségét söpörte el. A Paszok eddigi erős embere, Evangelosz Venizelosz néhány hete már nem pártelnök, s a tegnapi kudarc után a pozíciójához eddig foggal-körömmel ragaszkodó, az Új Demokráciát vezető Antonisz Szamarasz is lemondani kényszerült.

Belpolitikailag Ciprasz vetélytárs nélküli egyeduralkodóvá vált. Kérdés, mit kezd ezzel a helyzettel. Az első jelzések szerint a hitelező partnerekkel való megegyezés úját egyengeti. Már a népszavazási győzelem éjszakáján bejelentette, hogy értelmezése szerint az eredmény nem a partnerekkel való szakításra, hanem a tárgyalások újrakezdésére s egy tisztességes megegyezés megkötésére hatalmazza fel. Ennek a megegyezésnek azonban szerinte feltétlenül tartalmaznia kell az adósságkönnyítés valamilyen módját is. A partnerek eddig ettől mereven elzárkóztak. A tárgyalópartnereknek tett nyilvánvaló gesztus, hogy elbocsátotta a népszavazás ötletadóját, Janisz Varufakisz pénzügyminisztert.

Ciprasz a győzelem birtokában a köztársasági elnök révén összehívatta a parlamenti pártok vezetőinek csúcstalálkozóját. Itt valószínűleg a többi pártvezető támogatását fogja kérni a tárgyalások lefolytatására, amelyet ők az adott helyzetben aligha tagadhatnak meg tőle. Ha az ellenzéki pártok támogatását is maga mögött tudja, akkor ez nyilvánvalóan tovább erősíti tárgyalási pozícióját. Bár néhány hete az Európai Unióban egyesek Ciprasz megbuktatásában reménykedtek, s a kampány során is ebben az értelemben szólaltak meg, Ciprasz ma alternatíva nélküli vezetője az országnak.

A pártvezetők találkozóját, amely ebben a pillanatban is tart, rövid időkre többször is megszakították. A köztársasági elnök a francia elnökkel, a miniszterelnök az EKB első emberével folytatott telefonbeszélgetést, miközben Putyin is bejelentkezett Ciprasznál.

Az események tehát rendkívül felgyorsultak. Alexisz Ciprasz és a többi pártvezető az ország tárgyalási készségét hangsúlyozza. Kérdés, hogy az Európai Unió illetékesei mit kezdenek egy politikailag megerősödött görög miniszterelnökkel, miközben nagyon is jól tudják, hogy az ország gazdaságilag rendkívül meggyengült.

A múlt héten ugyanis Görögország nemcsak az esedékessé vált IMF-tartozását nem fizette ki, de ugyanaznap lejárt a hitelegyezmény is. A mediterrán állam pillanatnyilag semmilyen programnak nem része, s ez tette lehetővé az EKB-nak, hogy ne emelje a bankoknak nyújtott likvid támogatást. A pénzintézetek zárva tartása azonban már eddig is komoly gondokat okozott a reálgazdaságban, és további zárva maradásuk kiszámíthatatlan láncreakciókat indíthat el.

A belpolitikailag egyeduralkodó Ciprasz gazdasági értelemben tehát a partnereire van utalva – jobban, mint korábban bármikor. Az európai politikai vezetők nyilatkozatai egyelőre igen sokfélék. Van, aki a hidak felégetéséről, mások a tárgyalások felvételéről beszélnek. Ha ez utóbbi kerekedik felül, akkor is biztos, hogy nem fogják elsietni a dolgot. Úgy vélik, az idő nekik dolgozik. Márpedig az idő pénz. Ezt a görögöknél most senki sem tudja jobban.

A szerző görög származású magyar szociológus, az ELTE professzora