Ennek az elzárkózásnak vannak hagyományai a történelemben, a 19. század végéig létezett koreai Csoszon királyságot például nem hiába hívták „remetekirályságnak”. Az már más kérdés, hogy a szovjet blokk kilencvenes évek eleji teljes szétesése után – Kínát leszámítva – már nem is igazán maradt szövetséges, akitől elkülönülhettek.
„A magnók, majd a jegyzettömbök megjelenése kulturális szinten is nagyon fontos dolgot jelképez: a lojalitást, amit az észak-koreai rendszer a konfuciánus hagyományokból eredeztet. Az eszmerendszer a felső hatalom iránti feltétlen hűségre, illetve a szigorú hierarchia tiszteletére épül” – állítja Csoma Mózes. Ez egyébként részben magyarázza azt is, hogy Észak-Koreában miért nem indulhatott el semmiféle politikai enyhülés.
Idővel új elemek is megjelentek az észak-koreai diktátorok helyszíni útmutatásairól készült fotókon. Számos képen látni ugyanis – főleg fiatalok társaságában –, hogy Kim Dzsong Unt közrefogják „alattvalói”, és úgy karolnak bele, mint egy atyai vezetőbe. Ez a műfaj még apja, Kim Dzsong Il idejéből ered, és ebből a szempontból jelentett is némi hátrányt, hogy Észak-Korea jelenlegi vezetője még ifjan került az ország élére. „Ha egy 2010-es fotót megnézünk, Kim Dzsong Unt egy életkorának megfelelő fiatalemberként láthatjuk. Azóta felszedett ránézésre 30 kilót, ami jól jelzi, hogy kinézetre is megpróbálják megfeleltetni ennek az atyai szerepnek” – közölte Csoma Mózes. A Korea-szakértő rámutatott: a plusz kilók egyfajta tekintélyt hivatottak kölcsönözni az ország ifjú vezetőjének, és azt mutatni, hogy a Kim-dinasztia legifjabb tagja képes karakán döntéseket hozni.
