„Igen, a libertáriusok inkább az abortusz joga mellett vannak. De fiatal, életpárti, római katolikus nőként, aki egyúttal libertáriusnak is mondja magát (és aki a szabad gondolatok és szabad piac mellett kiálló lapnál dolgozik), mégis inkább kétségbeesetten figyelem, amikor valaki a politikai univerzum másik feléből meg akarja mondani, mit jelent konzisztens libertáriusnak lenni” – szögezte le cikkében az abortuszt nem támogató Stephanie Slade. Szerinte a konzisztens libertárius pozíció több egyéb feltételhez van kötve, és elsődlegesen az számít, hogy valaki az anyaméhben fejlődő magzatot emberi lénynek tekinti-e. Mint írta, az egyén fontosságában hívőkhöz hasonlóan az alapján ítéli meg, bűncselekmény-e valami, hogy van-e áldozata. Ellenzi például, hogy a drogfogyasztást vagy a közös megegyezésen alapuló prostitúciót próbálja üldözni egy kormányzat, a szerző szerint ugyanis ezek egyikében sem kényszerít alapesetben egy ember valakit valamire. Ő meggyőződéses libertáriusként úgy látja, az abortusz mégiscsak erőszakcselekmény.
Leszögezi azt is: nyilván abban, hogy így gondolja, szerepe van hitének is, de ugyanígy tisztában van azzal is, mi zajlik fogantatás közben, illetve a magzat fejlődésének különböző stációi alatt.
Slade, mint írja, nincs egyedül. 1978 áprilisában a Reason egy teljes számot szentelt a vitának, amelyben a szintén hasonló nézeteket valló Karl T. Pflock így foglalta össze nézeteit: „A meg nem születettek emberi lények. A meg nem született emberi lények is személyek. A meg nem született személyek ki vannak téve az agresszív eljárásnak. Ezért az életveszélyes helyzeteket leszámítva az agresszióellenes alapelv védelme alá kell essenek. És ezért normál, vészhelyzeteken kívüli esetekben az abortusz a libertarizmus legfőbb alapelvének megsértése.”




