Orbán ismét az európai zeitgeist formálója – kezdi a miniszterelnök „portréját” a cikk –, a migrációs kérdés csak az egyik példa. A döntése, miszerint drótkerítést és vízágyúkat helyez határaira – miközben kendőzetlen vidámsággal szúrogatott oda a csacsogó európai eliteknek – a vitát átfordította abból, hogy hogyan szállásoljuk el a migránsokat, abba, hogy hogyan állítsuk meg őket. Az írás kiemeli, hogy Magyarország volt az egyedüli, mely az uniós jognak megfelelően megállította a bevándorlókat, szemben a görögökkel, franciákkal és olaszokkal. Kiközösítettből a mainstream jobboldal talizmánja lett – vonják le a konklúziót.
Orbáni fordulatokkal él a francia (szélső)jobb, a Nemzeti Front, a baloldali spanyol Podemos, Lengyelország új konzervatív vezetői, Olaszország szocialista miniszterelnöke, Matteo Renzi, a brit toryk, de még Donald Trump is Amerikában.
Az orbánizmus sok hasonlóságot mutat a többi izmussal, melyek Európa határain gyökeret eresztettek – írják, utalva Oroszországra és Törökországra. Miközben felhívják rá a figyelmet, hogy az orbáni működés azért a fentiekhez képest „higított”, nagyjából megfelel az uniós szabványoknak. Hozzáteszik, hogy ahogyan térdre kényszerítette az alapítványokat, a független médiát és a bíróságokat, az minden bizonnyal tetszene Putyinak és Erdogannak is. De ahogyan a fentieknek, úgy Orbán konfrontatív stílusa is – helyi és külföldi ellenfeleivel – megerősítette népszerűségét hazájában – írják.
Ezt követően hosszasan taglalják, hogy az illiberális demokrácia szószólója, majd valóban rátérnek életútjára, és levonják a következtetést, hogy a mostani Orbán éppen ellenkezője fiatalkori énjének. Felidézik egy ’89-es interjúját, melyben úgy nyilatkozott, hogy mindig is voltak skizofrén hajlamai, és azt is megemlítik, hogy KISZ-titkárként kezdte, de felidézik a Nagy Imre újratemetésén mondott beszédét is. Itt taglalják a Fidesz transzformációját, mely egy városi liberális pártból éles jobb kanyart véve egy konzervatív vidéki párttá vált. Kiemelik ugyanakkor, hogy mindezek a váltások pragmatizmus által vezéreltek.
Sok magyar suttogva osztja meg azon véleményét, hogy Orbán még mindig jobb, mint az alternatíva, a nyíltan antiszemita szélsőjobboldali Jobbik, mely a szavazatok ötödét tudhatja magáénak. És ezzel valószínűleg Brüsszel is egyetért.
Orbán érzelemmentes irányba tereli a politikát Európa újabb történelmi pillanatában. Lehet, hogy mindez opportunistább, mint amennyire meggyőződésből fakad. De jelenleg az orbáni út figyelemre méltó, effektív és ragályos – zárul az iromány.
A listán a magyar miniszterelnök mellett többek között az ír Panti Bliss transznemű melegjogi aktivista és a belga Stromae elektronikus zenész szerepel.
