Paár úgy látja, a nyugat- és észak-európai pártok többsége nem támadja a demokráciát, sőt érvelésükben az EU-val szemben gyakran hivatkoznak a demokratikus értékekre, az emberi jogokra. Az Alternatíva Németországért kiáll a közvetlen demokrácia alkalmazása mellett. Ma az euroszkeptikus pártok a demokráciára hivatkoznak, és az EU-t vádolják azzal, hogy diktatúrára törekszik. Valójában csak két olyan párt van e csoportban, amelyik számára a demokrácia szitokszó: ez az Arany Hajnal és a Német Nemzeti Demokrata Párt – tette hozzá a szakember.
A politikai elemző arra is rámutatott, hogy a nyugat- és észak-európai pártok mindegyike muszlimellenes, oly mértékben, ami már a politikai realitásokat is feszegeti. Kedvenc szokásuk, hogy minden múlt- vagy jelenbeli összecsapásba az iszlám és a zsidó-keresztény kultúra konfliktusát magyarázzák bele. Például az Északi Liga vagy a Dán Néppárt az 1999-es koszovói háborút azért utasította el, mert meggyőződésük volt, hogy lényegében a szerb őslakosok védekeznek az egykor a török uralom során bevándorolt (betelepített) muszlim albánok utódai ellen, akik ki akarják szorítani őshazájukból a keresztény szerbeket – ismertette a szakember.
„Az Európai Uniót keresztülmetszi egy észak–déli törésvonal, amelyik a fiskálisan fegyelmezett és fegyelmezetlen országok csoportját különíti el, valamint egy másik törésvonal, amelyik kelet–nyugati irányban húzódik.” Az előbbi – nagyon sarkítva – arról szól, hogy a módosabb északiak morognak amiatt, hogy a mediterrán országcsoportot döntően az ő pénzükön kell kihúzni a válságból, az utóbbi pedig a 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozott posztszocialista országokkal szembeni előítéletekből építkezik és a gyakorlatban mint bevándorlási kérdés jelenik meg – mutatott rá Paár. Voltaképpen mindkét törésvonal az EU-n belüli szolidaritás próbatétele. Az Igaz Finnek párt például igazságosnak ítélte meg Görögország bedőlését. A brit, német, skandináv pártok részéről a mediterrán régió nem számíthat támogatásra – tette hozzá.
