Azért azt elképzelem, ahogy ezek a furkókák mondjuk az Andrássy külső sávjában mennek az osztállyal múzeumlátogatni a Hősök terére. A hazai kerékpárosklub ajánlotta nemrégiben ezt a mókás izét a fészen, a KüllőnÉlő pedig megnézte, mit ír az „iskolabuszikliról” Meszindzsör István (vagyis: Steve Messenger).
A legfontosabb dolgokat talán nem is az osztályteremből szedik föl a gyerekek, erre pedig legékesebb bizonyíték Hollandia, ahol az iskolába járást egy új módszerrel oldják meg – az emelkedő benzinárak és a kisgyermekkori elhízás korszakában. Igen, ez a „sulicikli”. Hollandiában részben a világszínvonalú bringaúthálózatnak köszönhetően igen közkedvelt a közlekedés ezen módja, és mostantól a gyerkőcök sincsenek kirekesztve a fantasztikus élményből – akár már négyéves kortól.
A megtervezett szerkentyűk – mint ez a Pista barátunk írja – 11 gyereket képesek célba juttatni, vagyis hát ők juttatják célba saját magukat. Arra az esetre, ha mondjuk nincs elég kraft a cajgban, van azért benne egy kicsi motor, ami, ha kell, működésbe lép az emelkedőn. Cseles.
A Tolkamp nevű holland cég eddig kábé két tucat suliciklit dobott piacra – Hollandián kívül Belgiumban és Németországban is –, de úgy tűnik, megtollasodik a főkonstruktőr, Thomas Tolkamp (magyarul: Tábordíj Tamás).
És hogy mennyi az annyi? 15 ezer dollár (3,3 millió forint), na igen. Ha mondjuk egy holland osztály megunja az övét, a használt, levetett holland bringák alapján egy igen jó gépet ennek töredékéért megvehet egy magyar suli. Forradalmi lenne az Andrássyn, tényleg! A pénz egyébként éppen kétszerese annak, amennyit elpöfög egy évben egy nagy sárga amcsi iskolabusz (és ott még olcsó is az üzemanyag).
Írása végén István (a király) még kitér arra, hogy a busz megtanítja a gyerekeket a pontosságra, és nemcsak elmagyarázza nekik, hogyan kell tenni egy egészségesebb világért, hanem együtt csinálják meg a tanárok a lurkókkal. Je!!!
