Irány a János-hegy – biciklivel

Gáz, de már jó ideje nem ajánlottam túraútvonalat; mit csináljak, ha tavasztól télig lefoglal a városi bringázás ügye? No de jön a tél, irány a János-hegy – útvonal kezdőknek, haladóknak.

Az erdei Jánoshegyi úton haladva az első lehetőségnél jobbra kell fordulni, különben fújhatjuk a túrát, ezt követően már könnyű dolgunk van; sietni nem kell, csak élvezni, ahogy a tüdőben szépen kicserélődik az elhasználódott városi levegő friss hegyire. Az utolsó 500 méter előtt összevárhatjuk egymást, és eldönthetjük, toljuk-e az – ingyenesen látogatható – Erzsébet-kilátóig a drótszamarat vagy feltekerünk. Van annyira meredek a vége, hogy ne legyen szégyen. Jó étvágyat a zsemléhez, a teához, a szőlőcukorhoz és a csokihoz!

Haladók: Villányi út, BAH-csomópont, Apor Vilmos tér, Thomán István utca, Mártonhegyi út, Eötvös utca, Normafa – 10,5 km, 1 óra

Találkozzunk a Móriczon! Még nagyobb élelmiszerbolt is van, be tudjuk szerezni a szükségest. A Villányi úton indulunk el, hétvégén feltűnően autómentes. A BAH-csomóponton úgy kellene átkelni, hogy a Kongresszusi Központ környékén lyukadjunk ki, és az előtte nyílegyenesen (amúgy sunyin) emelkedő Jagelló úton elérjük az Apor Vilmos teret (itt buszvégállomás van és az 59-es villamos átszeli, innen ismerjük fel). Az Apor tetejénél enyhén jobbra kell fordulnunk, egészen a balról bezuhanó Pagony utcáig, amin balra. Ez egy idő után Thomán István néven folytatódik, és hát nem vízszintes. A végén a 112-es busz útvonalán járunk már, aminek a végállomását érdemes megnézni, a térképen Thomán István utca feliratú buszforduló jelzi. Ja, hogy miért? Mert eléggé jó panoráma van Budapestre, és kell is pihenni, szőlőcukrozni egy öt percet – meg mert az állatok felmennek az Istenhegyi úton, az embereket meg azért talán még érdekli a környezetük valamennyire.

A buszforduló után találunk egy zugban egy pici lépcsőt, amely mellett fel lehet tolni a bicót, 20 méter az egész. Balra kell elindulnunk szintén egy köpésnyit, a Költő utcába torkolló Csorna utcára kiérve pedig jobbra. A Költő utca itt mókásan kétfelé ágazik, kapjuk el a bal oldali ágat, és térjünk rá a Mártonhegyi útra (ezt a kis szakaszt egy-kétszer meg kell nézni a térképen, de hát ezért van itt).

A Mártonhegyi már nyílegyenesen becélozza a Fogaskerekű utolsó „városias” megállóját, a Bajai Halászcsárdát, és a hegytetőig hátralévő út utolsó közértjét. A Mártonhegyi Eötvös utca néven folytatja pályafutását, megállni pihenni rajta nem ajánlott, majd a 2 kilométerrel följebb lévő Normafánál lesz rá lehetőség. Ott amúgy is van lángosos télen-nyáron, legutóbb „fűtött terasz” felirattal is találkoztam. A Normafától továbbra is nyílegyenesen kell haladni, de aki 21-essel volt már odafent, nem tévesztheti el. A Libegő fenti végállomásától a haladóknak is csak 500 méter van a kilátóig, ahol jó kis fotókat lehet lőni a Facebookra vagy anyunak.

Visszaútra nem ajánlanék senkinek semmit, gyakorlatilag nem kell tekerni. Annyit talán igen, hogy pont a tétlenség miatt iszonyúan hideg tud lenni hegyről lefelé, erre készüljünk fel jégeralsóval, pótzoknival, pofalefagyás elleni buffal.