Ember kérdez, Isten válaszol

A megtestesült Istent ritkán lehet látni mozivásznon. A minden6ó című vígjátékban Morgan Freeman játszotta a szerepét, az Isten Brüsszelben él című sötét humorú moziban pedig egy megsavanyodott középkorú férfiként láthattuk, amint a dolgozószobájából keseríti meg az emberek életét. Ezekkel ellentétben az Interjú Istennel egy keresztény szemléletű film, éppen ezért az értékelések olvasásakor nem árt figyelembe venni, hogy egyesek zsigerből elutasítják vagy lepontozzák azt. Nem is azért, mert gonosz ateisták lennének, hanem talán a megközelítés szokatlansága miatt.

A film története egyszerű. Paul ­Asher (Brenton Thwaites) hónapokon át afganisztáni haditudósítóként dolgozott, és miután hazatért a Közel-Keletről, a fiatal újságíró nehezen dolgozza fel a háborúban látott borzalmakat. A házassága is válságba kerül, ám pontosan nem derül ki, hogy miért. Elveszettnek érzi magát, mígnem egy napon különös interjúalannyal találkozik: egy férfival (David Strathairn), aki azt állítja magáról, hogy ő Isten. Paul kezdetben kétkedve, jó mókaként fogadja a titokzatos idegen szavait, ám minél többet beszélgetnek, annál inkább az az érzése, hogy a férfi tényleg igazat mond. Ráadásul csak a kérdezz-felelek közben jön rá, hogy a saját élete is ezen a beszélgetésen múlik.

A filmben persze nem csak az interjút látjuk, viszont a drámai kereten kívül talán mindenki jobban kíváncsi arra, hogy interjú formájában ugyan miről lehet Istennel beszélgetni. És igen, a főszereplő megkérdezi azt, hogy mi az élet értelme, viszont más filmekkel ellentétben Isten röviden, velősen és egyenesen válaszol, majd áttér egy másik kérdésre, mintha mi sem volna természetesebb. Elárulom, azt a klisés kérdést, hogy „miért a jó emberek szenvednek annyit”, fel sem akarja tenni a Mindenhatónak, ám végül ő utal erre a közhelyre, és meglepő fordulattal kanyarítják más irányba a beszélgetést. A párbeszédet különben szellemes és humoros replikák is fűszerezik, például amikor az újságíró a Bibliából is közismert dolgokat kérdez Istentől, az kissé nehezteli, hogy ,,csak életrajzi információkra kíváncsi”.

Az újságíró csak az interjú közben jön arra rá, hogy az élete is ezen a beszélgetésen múlik
Fotó: ADS Service Kft.

Az interjúban szóba kerül a szabad akarat, és elhangzanak az ember és Isten kapcsolatát firtató egyéb kérdések is, viszont amikor az interjú átlépi a kérdezz-felelek szintjét, és vitává alakul, akkor a megváltás lesz a fő téma. A dinamikus és érdekes beszélgetésük nem közhelyes (de helyenként akadnak bökkenők), és szerencsére nem is válik egy bonyolult teoló­giai értekezéssé. Sőt, olyan jó mondatok is elhangzanak benne, mint „az életed nem egy állásinterjú a túlvilágra”.

Az Interjú Istennel egy klasszikus megváltástörténet, a fiatal újságíró érzelmi és hitbeli válságába szó szerint beavatkozik Isten, hogy megmentse az életét. Hogy végül sikerül-e vagy sem, azt nem árulom el. Jó pont az, hogy Istent, bár emberi formában jelenik meg, nem fokozták le emberré, és az is, hogy a film nem a térítés szándékával készült. Talán a két ­főszereplő egymást jól kiegészítő játéka viszi el a filmet, hiszen a technikai kivitelével olykor akadnak gondok. A mű a vívódó keresztény emberek lélektanát boncolgatja, az ember és az istenség közötti kapcsolat milyenségére és minőségére kérdeznek rá az alkotók, érdekes következtetésekkel.