Percek alatt leégett háromszáz év

A Notre-Dame leégése az egész keresztény világot megrengette. Ám az, hogy a tűz martalékává vált a 14. századi bethlenszentmiklósi unitárius templom több száz éves zsindelytornya, alig hagyott nyomot a közösségi média felületein. Lapunk megtudta, hogy a Teleki László Alapítvány által működtetett Rómer Flóris-terv vis maior keretéből tervezik helyreállítani a tornyot. Füst, korom, szétesett harangok, üszkös vasszegek. A helyszínen jártunk.

A lángoló zsindelytető szerencsére nem a templomra dőlt Fotó: A szerző felvétele

Ahogy az Alsó-Kis-Küküllő mentén délre tartunk és elhagyjuk Küküllővárt, ahol a Haller-kastély, az erdélyi reneszánsz építészet egyik csúcsa szó szerint uralkodik a tájon, majd a szőlődombos, borairól híres Zsidvén is túl vagyunk, nemsokára lekanyarodhatunk Bethlenszentmiklós felé. Résen kell lennünk, mert a letérőt csak egy elanyátlanodott Sf. Nicolae-tábla jelzi, és ahogy a faluhoz érünk, már egy másik táblával szembesülünk, amely Sanmiclausnak hívja a települést.

Mintha még mindig vita tárgya lenne a dolog. Toronyiránt a falu felé haladva már messziről feltűnik a református és az ortodox templom, de mégis az unitárius istenháza vonzza a tekintetünket, hisz a falu fölötti dombra épült templom toronysisak nélkül is impozáns.

A lángoló zsindelytető szerencsére nem a templomra dőlt
Fotó: A szerző felvétele

A falut döbbent csend uralja. A hívek lehangoltan, elfogódottan tesznek-vesznek a templom körül, mintha maguk sem hinnék el azt, ami történt. Az asszonyok takarítanak, a férfiak a törmeléket rendezgetik. A fa­üszökben vastag zsindelyszegek, vasalatok hevernek szerteszét. Elvinni nem lehet, hisz a szakemberek még megvizsgálják a helyszínt, a régi fémeket pedig a műemlékvédelmisek leltározzák. A döbbenet ránk is átragad, hisz jellegzetes, zsindelyes tornya nélkül a templom idegennek tűnik a tájban.

Ottjártunkkor a tornyot már befedték egy ideiglenes fatetővel, amelyet a Rómer Flóris-tervből finanszíroztak. Bethlenszentmiklós a Küküllőszög egyetlen magyar többségű falva. Az 1200 lelkes faluban hétszáz magyar él. Magyar tannyelvű óvoda és általános iskola is működik a településen, ahol egy közösségi ház építésébe is belekezdett a Jövőnk a Szórványban nevű helyi egyesület, amely adományokat is gyűjt a templomért, a közösségért.

Noha már több nap is eltelt, még mindig érezni az orrfacsaró füstszagot a templom közelében, amint cserép-, fa- és vastörmelékben botladozunk körülötte. A fehér torony északi oldala szinte teljesen elfeketült a koromtól. Itt ütött ki a tűz.

– A tűzoltóság megállapította, hogy rövidzárlat miatt lobbant lángra a torony. Átégtek a kábelek. A kertemben voltam, és amint észrevettem a tüzet, egy pillanatra sóbálvánnyá váltam, de már rohantam is, hogy tegyek valamit.

De már nem volt mit tenni. Riasztottuk a helyi tűzoltókat, majd jöttek a városiak is, de a zsindelytornyot nem lehetett megmenteni. A zsindelytető szerencsére nem a templomra dőlt, mert akkor betöri a templomhajót, és a padlásteret is meggyújtotta volna – részletezi Veres Ferenc unitá­rius lelkész az eseményeket. A szénné égett, fekete fagerendák a lelkész szerint a tűz eloltása után még két napig parázslottak.

„Istenem, én benned bízom” – hirdeti fehér betűkkel a templom bejárata fölötti felirat. A tornyot a 18. század elején zsindelyezhették, utána az idők során többször pótolták és felújították. Belépünk a templomba is, amely a tűzoltás után szerencsére nem ázott be. A földön két hatalmas vasharang hever. A kisebbik viszonylag épen megúszta, ezt a húszas években öntötték újra.

A másiknak csak a harangkoronája maradt meg, méretéből már csak sejthetjük, mekkora volt a tönkrement harangköpenye. Pedig a nagyharang igazi kuriózum volt, hisz cirill betűs feliratok is voltak rajta.

A helyi monda szerint II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratának idejében került a faluba hadizsákmányként. Ám a monda valódi. Az 1631-ben öntött haranghoz tényleg akkor jutott hozzá a falu, a Küküllő vármegyei lovasok portyájának zsákmányaként hozták Bethlenszentmiklósra.

Úgy tudjuk, különös, kevert nyelvű feliratát még senki sem jegyezte le, és már nem is fogják. Nézegetjük a két harangot, és ismét elgondolkodunk azon, hogy az értékeinket miért csak pusztulásuk után fedezzük fel, miért csak akkor kapunk észbe, hogy vannak, vagy még inkább voltak, amikor már nincsenek.

– A falu másik felében lakom, a templomot onnan jól lehet látni. Délután kilépek a kertbe, és látom, hogy lángol a tornya. El sem hittem. Három perc alatt leégett az egész – mondta Udvar Dániel, amint kiléptünk a templomból. Ő is segíteni jött, mint a többi falubeli, és reméli, hogy mielőbb helyreállítják a tornyot, hisz ahogy a zászló nem csak bot és vászon, úgy a templom sem csak kő és fa.