Percek alatt leégett háromszáz év

A Notre-Dame leégése az egész keresztény világot megrengette. Ám az, hogy a tűz martalékává vált a 14. századi bethlenszentmiklósi unitárius templom több száz éves zsindelytornya, alig hagyott nyomot a közösségi média felületein. Lapunk megtudta, hogy a Teleki László Alapítvány által működtetett Rómer Flóris-terv vis maior keretéből tervezik helyreállítani a tornyot. Füst, korom, szétesett harangok, üszkös vasszegek. A helyszínen jártunk.

A lángoló zsindelytető szerencsére nem a templomra dőlt Fotó: A szerző felvétele

De már nem volt mit tenni. Riasztottuk a helyi tűzoltókat, majd jöttek a városiak is, de a zsindelytornyot nem lehetett megmenteni. A zsindelytető szerencsére nem a templomra dőlt, mert akkor betöri a templomhajót, és a padlásteret is meggyújtotta volna – részletezi Veres Ferenc unitá­rius lelkész az eseményeket. A szénné égett, fekete fagerendák a lelkész szerint a tűz eloltása után még két napig parázslottak.

„Istenem, én benned bízom” – hirdeti fehér betűkkel a templom bejárata fölötti felirat. A tornyot a 18. század elején zsindelyezhették, utána az idők során többször pótolták és felújították. Belépünk a templomba is, amely a tűzoltás után szerencsére nem ázott be. A földön két hatalmas vasharang hever. A kisebbik viszonylag épen megúszta, ezt a húszas években öntötték újra.

A másiknak csak a harangkoronája maradt meg, méretéből már csak sejthetjük, mekkora volt a tönkrement harangköpenye. Pedig a nagyharang igazi kuriózum volt, hisz cirill betűs feliratok is voltak rajta.

A helyi monda szerint II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratának idejében került a faluba hadizsákmányként. Ám a monda valódi. Az 1631-ben öntött haranghoz tényleg akkor jutott hozzá a falu, a Küküllő vármegyei lovasok portyájának zsákmányaként hozták Bethlenszentmiklósra.

Úgy tudjuk, különös, kevert nyelvű feliratát még senki sem jegyezte le, és már nem is fogják. Nézegetjük a két harangot, és ismét elgondolkodunk azon, hogy az értékeinket miért csak pusztulásuk után fedezzük fel, miért csak akkor kapunk észbe, hogy vannak, vagy még inkább voltak, amikor már nincsenek.

– A falu másik felében lakom, a templomot onnan jól lehet látni. Délután kilépek a kertbe, és látom, hogy lángol a tornya. El sem hittem. Három perc alatt leégett az egész – mondta Udvar Dániel, amint kiléptünk a templomból. Ő is segíteni jött, mint a többi falubeli, és reméli, hogy mielőbb helyreállítják a tornyot, hisz ahogy a zászló nem csak bot és vászon, úgy a templom sem csak kő és fa.