A balsors kertjéből a hegyek kedvébe

Hallottak már olvasóink olyan blueslemezt, amin nincs gitár? Illetve hallottak már olyan magyar zenét, ami hangulatában leginkább a Wowenhandre, illetve a Sixteen Horsepowerre emlékeztet, vagyis egyszerre dark-neocountry, sámánblues, neofolk, avantgárd, és mindezzel együtt fülbemászóan romantikus és lírai? A 2012-ben alakult Terra Profonda (Mély Föld) együttes második lemezét, a For the Sake of the Mountainst a Vas megyei Sitke Kálvária kápolnában rögzítette (a neogótikus épület egyébként a zenének köszönheti fennmaradását, érdemes utánaolvasni a történetének).

De ha ismerhette volna a Terra Profondát, az is lehet, hogy Vincenzo Lo Buglio szeretett volna lenni. Ilyen zenét még nem nagyon csináltak hazánkban, de akinek a fent említett előadók és hangulatok mondanak valamit, illetve aki nyitott az új hangzásokra, ne habozzon, tegyen egy próbát a Terra Profondával.

Terra Profonda: For the Sake of the Mountains. Fonó Music Hall, 2019, Budapest.