Olasz színészek magyarul szavalják Reményik Sándor versét

Reményik Sándor a világháború végén írta az Egyszer talán majd mégis vége lesz című versét, 1918-ban, melynek sorai a mostani „háborús” állapotokban is megrendítően időszerűek, főleg Olaszországban. A verset magyarul mondó olasz színészek a költő versével buzdítanak kitartásra, szavalással adnak reményt az embereknek ebben a nehéz helyzetben.

A költő versét a koronavírus sújtotta Észak-Olaszországban élő amatőr színészekhez egy budapesti vállalkozó, Szilágyi Zoltán juttatta el, aki barátjának és üzletfelének, Cristiano Cardin figyelmébe ajánlotta (ő is a Castello Errante amatőr színésztársulat tagja). A vállalkozó olasz nyersfordítást is készített a versből, hogy megkönnyítse a színészek dolgát. A Veneto régió egyik városában, Coneglianóban működő társulat tagjai otthonukban mondták el kamera előtt a vers egy-egy sorát eredeti nyelven, a felvételeket pedig a vállalkozó testvére vágta össze.

Reményik Sándor:

Egyszer talán majd mégis vége lesz

És akkor, aki visszatérni bír,

Csak visszatér megint a régihez.

A régi hithez, a régi házhoz -

Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,

És számon mit se kér, kit se átkoz.

A mappás talán új térképet ír,

De másként minden régiben marad,

Csak egy darabig sok lesz a friss sír.

Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,

A föld valahogy döcög majd tovább,

És lassú erők lemossák a vért.