„Az egyetlen valóság Isten”

A vírusválság kiváló alkalom, hogy megismerkedjünk Hamvas Bélával.

Csobánka, 2015. július 26. Moys Zoltán író-rendezõ, a Duna TV Hazajáró címû turisztikai magazinmûsorának rendezõje, forgatókönyvírója, az egylet egyik alapítója beszél a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet zászlóbontó rendezvényén a Prohászka Ottokár Élet Háza udvarán, Csobánkán 2015. július 26-án. MTI Fotó: Kovács Attila Fotó: Kovács Attila

A vírusválság kiváló alkalom, hogy megismerkedjünk Hamvas Bélával. Már a kötet címe is sokat mond: Silentium. A karantén okozta kényszerű csend alkalmat ad, hogy felülemelkedjünk a fizikai léten és magasabb rendű célok, az igazság felé törekedjünk. Az élet „normális” menetében nem könnyű az Úr napját megszentelni. Ideje, hogy tartsunk egy hosszú vasárnapot és a földi léten túl mutató horizontra tekintsünk. Mert ebben a bóvli, leanyagiasult világban mintha megtorpantuk volna.

„Az ember abban a tudatában, hogy ő a Nagy Lény hasonmása, megingott. Nem látja, hogy képére teremtetett.”

Hamvas azon kevés íróink egyike, akinek leírt szavai képesek tetté válni.

„Mivel az egyetlen valóság Isten, hozzá hasonlóvá kell válnom, minden egyéb elporlad és amikor az ember meghal, csak azt viszi magával, ami valódi, a többi a nemlétezőben marad.”

Az írás 1949-ben született, az ateista diktatúra tetőfokán, amikor Hamvasba fojtották a szót, de ő alkotott úgy is, hogy nem tudhatta, valaha olvasni fogják-e írásait.

„Eltűrni és nem bosszúért imádkozni. Az Úrban való megrendíthetetlenség és nem a pillanat csábjainak való bűvös bókolás. Csak százezer évre érdemes berendezkedni.”

Hamvassal személyes felelősségünkön is eltűnődhetünk. Nem bújhatunk el a tömegben, nem várhatunk másra, nekünk is adni kell valamit, de csak olyan minőséget, ami nem válik anyagi hasznunkra, s éppen ezért boldogít.

„A világ javulása az én javító tevékenységemtől függ. A világ megváltoztatását csak a magam megváltoztatása teszi lehetővé. Az élet arra való, hogy nagy dolgoknak feláldozzák.”

Most látszólag rossz az ismeretlentől való félelemben, korlátok között élni. De ha a helyzetet jóra fordítjuk, utána annál jobb lesz e különös időkre visszagondolni. S ha vége lesz ennek a nagy silentiumnak, egyet ne tegyünk: ne folytassuk ott, ahol előtte abbahagytuk. Engedjük ki végre lelkünket testünk karanténjából, mert: „Egyetlen mű van, a megváltás és aki nem ezen dolgozik, az ellene dolgozik…”