Nem szabad megérkezni!

Amikor először láttuk, hogy nagyon sokan várnak ránk, az hasonló volt a megérkezés érzéséhez. De ezt azért is kell gyorsan elfelejteni, mert megérkezni nem szabad igazán. Akkor tudunk továbbfejlődni, és feszegetni a saját határainkat – mondja Bagossy Norbert, a Bagossy Brothers Company tagja. A pozitív szemléletű fiatal dalszövegíró-énekes az interjúban kifejtette, a vírus miatt nemhogy nem állt meg az élet, hanem épp az ellenkezője történt.

Az együttes Visszajövök című dala a Magyar Turisztikai Ügynökség legújabb kampányfilmjének zenéje Fotó: Hegyi Júlia Lily

– Az Olyan ő című dal lett idén az év hangfelvétele. Mit jelent ez az elismerés önöknek?

– Nagyon örülünk ennek a díjnak. Olyan ez, mint amikor arról álmodoztam, hogy lesz majd egyszer egy lemezem, és ha több nem is jönne össze, már akkor büszkén mesélhetném az unokámnak, hogy az ott rajta bizony én lennék. Aztán az álom megvalósulása óta több lemezünk is megjelent, és Fonogram-díjasok is lettünk.

– A jelenlegi vírusveszély jelentős károkat okozott a zenei szakmának. Önök hogyan látják ezt a helyzetet: sikerül a járvány után visszaállítani a régi rendet vagy komolyabb következtetéseket kellene levonni?

– Mindenki levon valamiféle következtetést, ami szerintem egyénre szabott, miközben most talán értékelhetünk olyan dolgokat, amiket eddig nem. Egy egyszerű kézfogástól egészen az énidőig nagyon sok mindent. Pozitívan állok a dologhoz, és várom, hogy újra a szeretteimmel lehessek mindenféle videós applikáció használata nélkül.

– Mi okozza a legnagyobb nehézséget egy induló formációnál, milyen nehézségekkel néztek szembe, amikor a könnyűzenét támogató Hangfoglaló program induló előadói közé kerültek?

– Nagyon sok minden kell ahhoz, hogy egy zenekar pályája sikeres legyen, ezek közül most a kitartást emelem ki. Fontos, hogy kitartsunk, és higgyünk a céljainkban. Nekünk szerencsénk volt egymással, mert mindannyian hittünk a zenekarban, és soha nem gyengültünk meg ebben a tekintetben. Vagy ha egyénenként mégis, akkor ott voltak a társaink, akiktől további biztatást kaptunk. Fontos, hogy ezeket ne nehéz­ségként értékeljük, hanem kihívásként tekintsünk rájuk, így máris hamarabb és jobban szembe tudunk nézni velük, meg tudjuk oldani őket.

– A hazai piac szinte kiáltott önökért, űrt töltöttek be, mintha mindannyiunk közös gyökereit ragadnák meg a dallamaik. Nehéz új színt hozni egy zenei palettába, a Bagossy Bro­thersnek mégis sikerült. Tudatosult ez az igény, amikor összeállt a zenekar?

– Nem volt bennünk semmiféle tudatosság a zenei stílust, illetve szövegeinket illetően. Valahogyan ez tükrözi a mi világunkat, ami folyamatosan változik egy kicsit, és ez érezhető akkor is, ha sorba állítjuk a lemezeinket. Mi is kíváncsian várjuk, hogy merre kalandozunk el a következőnél.

– Tudjuk, fontos a gyergyószentmiklósi kötődés, a város, amely Erdély könnyűzenei fellegvára.

– Azt hiszem, és ezt mindannyiunk nevében mondhatom, nagyon szeretjük a városunkat és a környékét. Szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy milyen csodálatos a hely, ahonnan származunk. Számos videóklipünkben szerepelnek a hazai tájak, egy pár dalunk akusztikus változatához pedig kifejezetten turisztikai látványosságokat választottunk helyszínként, mint a Sugó-barlangot, a Gyilkos-tavat vagy a med­velest Gyergyóban. Nagyon nagy zenei élet zajlik otthon, így amikor tehetjük, szeretnénk megismertetni a közönségünkkel az otthoni zenésztársainkat, barátainkat.

Az együttes Visszajövök című dala a Magyar Turisztikai Ügynökség legújabb kampányfilmjének zenéje
Fotó: Hegyi Júlia Lily

– Mikor érezték először azt, hogy igazán megérkeztek Magyarország nagyszínpadaira?

– Nem egy pontként tekintünk erre, sokkal inkább fokozatosan tapasztaltuk meg az áttörés élményét. Ha mégis ki kellene emelnem egy mérföldkövet, akkor az jut eszembe, amikor egy fesztivál nagyszínpadára a délutáni, kánikulai idősávba kaptunk felkérést, és azon töprengtünk a backstage-ben, hogy lesznek-e emberek a színpad előtt. Amikor pedig először láttuk, hogy nagyon sokan várnak ránk, az hasonló volt a megérkezés érzéséhez. De ezt azért is kell gyorsan elfelejteni, mert megérkezni nem szabad igazán. Akkor tudunk továbbfejlődni, és feszegetni a saját határainkat. Mindemellett, amikor hónapokkal az esemény előtt elfogytak a Budapest Parkba a koncertünkre a jegyek – amit sajnos át kellett tennünk augusztus 23-ra –, vagy amikor bejelentettük a december 18-i sportaréna-koncertünket, nos, ahhoz hasonlót nem éreztem még.

– A legtöbb szöveget és zenét ön írja. Honnan meríti az ötleteit?

– Két nehézség van ebben: elkezdeni és befejezni. Általában csak merengek a távolba egyedül, egy szál gitárral, és vagy a múlton jár az eszem, vagy a jövőt fürkészem, de az is lehet, hogy csak egyszerűen álmodozom. Ha sikerül elcsípni az elejét, akkor jobbára hamar eljutok a végéig. Ekkor még ugyan nem tudom, hogy mi lesz a befejezés, de alapvetően happy endet szerető vagyok. Azonban nem az a legfontosabb, hogy nekem mit jelent egy dal, hanem hogy mit fog a közönségnek jelenteni, ami akár változhat is az évek során.

– A Visszajövök című dalukat ma már bizonyosan mindenki ismeri, szinte nem lehet úgy megnyitni You­Tube-videót, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség által készített imázsfilmben ne a dalt hallanánk. Önök hogyan készülnek a visszatérésre?

– Folyamatosan dolgozunk, törjük a fejünket az új ötleteken. Mindenki nagy erőbedobással dolgozik otthon azon, hogy ha visszatérhetünk, újat tudjunk mutatni a közönségünknek. Nemhogy nem állt meg az élet, hanem pont az ellenkezője történt. Hiszem, hogy ezt a helyzetet így lehet túlélni.