Soha nem volt a nemek között egyenlőtlenség

Ez az ipari forradalom idejének, a modern kor kezdetének hazugsága.

Father putting a sleeping toddler girl into cot at home.

A tárcaíró az elmúlt hetekben temérdek olyan régi filmet és színdarabot nézett meg az interneten, amelyek a férfi és nő kapcsolatáról szólnak. Persze minden alkotó habitusának megfelelően, különbözőképpen nyúlt a témához, hogy mitől férfi a férfi és mitől nő a nő. A tárcaíró érdekesnek találta, hogy a régi filmekben még nem volt akkora zavar a témát illetően, mint manapság. Nem volt annyi kérdés és bizonytalanság, illetve ha volt is feszültség és drámai konfliktus, mert az az idők kezdete óta van a két nem között, mégis találtak az alkotók megnyugtató megoldásokat, amelyeket aztán hazavihetett a néző a színházból vagy a moziból.

A tárcaíró, amikor a téma kapcsán elgondolkodott, először is arra jött rá, hogy kicsit megöregedett. Megváltozott a véleménye sok mindenben. Amikor fiatal volt, akkor ugyanis abban hitt, hogy milyen szép gondolat az, hogy a férfi és a nő egyenrangúvá vált ebben a „szép” modern világban. Mindkét nem dolgozhat, megvalósíthatja önmagát, a felgyülemlő háztartási munkákat pedig szépen be lehet osztani. Ebbe a gondolatba aztán belenyugodott sok éven át a tárcaíró, mert azt hitte, hogy jó felé megy a világ.

Aztán tavaly év elején elolvasta Bedő Imre A megbízható férfi című könyvét, és minden megváltozott. Bedő ugyanis arról írt, hogy soha nem volt igazán egyenlőtlenség a férfi és a nő között. Ez az ipari forradalom idejének, a modern kor kezdetének hazugsága. Akkor ugrasztották össze a férfit a nővel, akkor kezdődött el annak a gondolatnak a terjesztése, hogy a férfi a hagyományos családmodellben elnyomta a nőt. Pedig a könyvből szépen kiderül, hogy ez nem volt így. Régen ugyanis ugyanúgy beosztotta a család a temérdek munkát a háztartásban, mint manapság, csak nem kellett állandóan megbeszélni, ki mit csináljon. A férfi vállalta a nehezebb teendőeket a trágyahordástól az állatok etetéséig, a nő pedig főzött, mosott, takarított. A gyermekeket is együtt nevelték, bár az kétségtelen, hogy a nőnek több ideje volt rájuk. Aztán aki a nap végén előbb végzett, segített még a másiknak, és amikor leülhettek egy kicsit végre, akkor örömmel nézhettek körbe: rend van a házban és a ház körül. És ami még ennél is fontosabb, rend volt a fejekben is. A hagyományos családmodellben tudtak örülni a háztartásban elvégzett munkáknak is.

A tárcaíró viszont azt látja, hogy a modern ember nem tud örülni. Viszolyog tőle, kelletlenül végzi el a teendőket. Pedig temérdek modern gép, háztartási eszköz segíti a munkáját, hogy hamarabb végezzen. A modern ember viszont inkább tévét nézne helyette, mert azt tekinti örömforrásnak. A háztartásban elvégzett munkát viszont képtelen örömforrásnak tekinteni. A tárcaíró ekkor azt gondolta, hogy a modern ember fejében nincsen rend. A modern ember centin számolgatja a nemek közötti egyenlőséget, és ha valami nem stimmel, inkább hagyja az egészet a csudába, kimenekül a világból, elmegy egy „nyugodt” albérletbe televíziót nézni. És akkor végre boldognak gondolja magát.