A Hófehérke és a hét törpével zár a Szegedi Szabadtéri Játékok

A Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadának zárásaként állítják színpadra augusztus 21-én és 22-én a Hófehérke és a hét törpe táncjáték-adaptációját, amiben a Budapesti Operettszínház művészei táncolják a főszerepeket.

Az Operaházban 2004 óta folyamatosan repertoáron van a darab.

Andrew Lloyd Webber-színvonalú előadás

A szegedi változat kicsit rövidebb lesz, mint az operai, illetve a színpadképben is eszközölni kellett némi változtatást a szabadtéri viszonyokhoz alkalmazkodva. Mivel ott nincsenek trégerek, felfelé nem lehet változni, így ehhez kellett igazodni. Ennek előnye is van, ilyen módon bármilyen helyszínre el lehet majd vinni az előadást, sok olyan helyen játszható lesz, ahol eddig a fent említett feltételek hiánya miatt nem lehetett.

A produkció csodás díszlete Kentaur keze munkáját dicséri, a jelmezeket pedig Velich Rita tervezte.

Musicalminőségű zenei és látványvilágra számíthatnak a nézők, az ausztrál lapok egyenesen úgy fogalmaztak, „Andrew Lloyd Webber-színvonalú” az előadás.

A Dóm téri, több mint 4000 főt befogadó nézőtérrel és 1000 négyzetméteres színpaddal szemben az 1300 fős nézőtér és az Erkel Színház-méretű színpad pont akkora, hogy nem veszik el rajta a kis, 35 fős szereplőgárda, megmarad az intimitása, jól láthatók lesznek a maszkok, öltözékek, fokozva az élményt.

Ami a történetet illeti, annak ellenére, hogy meseadaptációról beszélhetünk, az előadás alkotói nagy figyelmet fordítottak arra, hogy egy igazi családi darab legyen.

Két ívben fut az esemény, a gyerekeknek és a felnőtteknek is szórakoztató módon, vagyis a szülők sem fognak unatkozni a két órás játékidejű előadáson, míg a gyerkőcöket is valóban leköti már 4-5 éves kortól, vagyis kiváló első színházi élménynek. Nem titkolt cél, hogy megszerettessék a jövő nemzedékével a színházat.

Bár hivatalos elnevezése mesebalett, érdemes tudni, hogy ez egy komplett színházi darab, nem „csak” táncelőadás. Sokkal inkább egy táncjáték, melyben a balett is, úgy mint a néptánc és a modern tánc, csak egy nyelvezet, melyet ott használ az alkotó, ahol azzal a stílussal tudja legjobban interpretálni a szituációkat és karakterizálni a szereplők jellemét.

Ez a darab a táncot nem értő vagy nem szerető, de a színházat kedvelő emberek számára is befogadható, szerethető,

vagyis mindenkinek ajánlható, akit elvarázsol a mesés színpadkép, a lenyűgöző jelmezek vagy épp a fogós zene.

A fő cél a mesélés és a minőségi szórakoztatás, amire, reméljük, nincs olyan ember, akinek ne lenne igénye a mai világban. Ahogyan a tallinni premier után megjelent cikkben megfogalmazták, ez az előadás „olyan, mint egy boldogságinjekció” – írja cikkében az Origó.